Budapest, 1917. február 3.
A harminc hónap óta folyó világháboru döntő fordulóhoz jutott és az eddig ismert legnagyobb, legvéresebb viaskodása a népeknek a vége felé közeledik. A népek világcsatáját ujult erővel vívják nemsokára az összes frontokon, de a döntést s a háboru gyorsított befejezését alighanem a tengeren fogják kikényszeríteni azok a német, magyar és osztrák buvárhajók, melyek ez év február elsejétől irtó háborut kezdenek, minden ellen, ami az ententenak a tenger felől való erőgyüjtését, ellenségeinknek külföldi élelmiszerekkel való ellátását előmozdíthatná.

Czernin gróf és a német külügyi hivatal mesterien megindokolt jegyzékében tudatták Amerikával és a többi semleges hatalommal, hogy február 1-jétől kezdődően Angliát, Franciaországot és Olaszországot elvágták minden tengeri forgalomtól és e végből egy bizonyos zárlati zónán belül minden eszközzel megakadályoznak minden hajózást.

A jegyzék meggyőző indoklásában Czernin gróf megdöbbenthetetlen érvekkel igazolja, hogy békejavaslatunk brüszk visszautasítása után, s arra való tekintetből, hogy az ententenak a békepropoziciónkra és a Wilson jegyzékére adott fenhéjazó válasza ujabb bizonyosságot szolgáltatott arról, hogy igazságos ügyünk ellenére is és dacára nagyszerű hadi sikereinknek, ellenségeink el vannak tökélve a védelmi háborut viselő középeurópai négyes szövetséget alkotó államok tönkretételére: számunkra nem marad más hátra, mint a létünket és jövőnket biztosító, valamint az összemberiség boldogulását előkészítő béke kikényszerítése. Még pedig olyan eszközökkel, melyeknek igénybevételétől több rendbeli okokból tartózkodtunk eddigelé.

"Mindent gondosan mérlegeltünk és el vagyunk tökélve, - jelentették ki a bécsi külügyminisztériumban a részletes magyarázatot kérő bel- és külföldi ujságiróknak, - hogy a háborut minden rendelkezésünkre álló eszközzel megrövidítjük. Mindent meggondoltunk, ami ebből támadhat s el voltunk szánva, hogy minden következményt viseljünk!"

Hogy eddig is miért nem vettünk már igénybe ezt a borzasztóan nagyszerű hadi eszközt olyan mértékben, amelyben ezután fogjuk igénybe venni, annak legfőbb oka az, amire Czernin gróf is hivatkozik, mert azt reméltük, hogy szárazföldi győzelmeinkkel és becsületes békeajánlatunkkal is rábirhatjuk ellenségeinket helyzetünk helyesebb megemlítésére.

Bethman-Hollweg a német birodalmi gyülés nagybizottságénak szerdai ülésén a kiméletlen buvárhajóharcnak ez idő szerint elrendelését – Hindenburg és a tengerészeti hatóság irányító szakvéleményére való hivatkozással – a következőkben indokolta meg.

"Buvárhajónk száma – mondotta a német kancellár – a mult évi tavaszhoz képest tetemesen növekedett. Ezzel megteremtettük a siker egyik biztos alapját. A másik szintén döntő jelentőségü pont az, hogy a világ gabonatermése ez évben rossz volt. E miatt Anglia, Franciaország és Olaszország már most komoly nehézségekkel küzd. Erős a reményünk, hogy e nehézségek a buvárhajóhadjárat korlátlan folytatása révén elviselhetetlenekké válnak. Életkérdés a háboruban a szénnel való ellátás kérdése is. Mint tudják, Franciaországban és Olaszországban a szénhiány miatt máris válságossá vált a helyzet. Buvárhajóink még válságosabbá fogják tenni. Ezenkivül Angliában a lőszer-gyártáshoz ércbehozatalra, a szénbányászathoz fára van szüksége. Ellenségeink mind e bajait még fokozza egyre növekvő hajótérhiányunk. Az idő és buvárhajóink e tekintetben előkészítették a döntő csapást."

A kancellár végül megállapította, hogy nemcsak a kérlelhetetlen buvárhajóharcból várható pozitiv eredmények mutatkoznak ma nagyobbaknak mint lehettek volna a multban, hanem a mostani hadjáratból támadható veszedelmek is tetemesen megcsappantak.

A német kancellár eme kijelentése arra a reménységre jogosít, hogy az Egyesült Államok és az európai semlegesek is a buvárhajók blokadja által a hajózásuknak okozott kellemetlenségeket kellő megértéssel fogják megítélni és elhatározásunkat nemcsak a létünket és jövőnket biztosító lépésnek, hanem a világbéke siettetését célozó akciónak fogják minősíteni.