Alig három évtizeddel ezelőtt Roux párisi orvos - világhírű Pasleur tanítványa - arra a vakmerő gondolatra jött, hogy nem lehetne-e az állati sejteknek (tehát az állatnak magának) fejlődését bizonyos akarat szerint irányítani és korlátozni. Abból a föltevésből indult ki, hogy a Természet a célszerűség, - ami azt jelenti, hogy minden lény igyekszik az adott körülményekhez ugy alkalmazkodni; ahogy ez a saját fejlődése szempontjából a legcélszerűbb.

Azaz, más szóval: az egyes sejtek ( melyeknek összetétele az állati szervezetet alkotja ) rendes körülmények között, fejlődésük során, mindenkor öntudatosan igazodunk a szempontok szerint. Erre nézve számtalan példánk és bizonyítékunk van; a borz és vakondok mellső lábai hatalmasan kifejlődtek, mert ezek az állatok folyton ásnak. - ellenben a cetek és fókák mellső lábai gyatra úszókká csökevényesedtek, mert ezek az állatok, beleszorulván a vízbe, elszoktak a járástól a szárazföldön. Vagy, hogy még közelebbről vegyük a példát: a pásztorok és vadászok, mivel folyton a messzeségbe néznek, lassanként messzelátókká lesznek, mig viszont a szobatudós, aki mindig közelről nézi az apró és szemrontó betűket, idővel rövidlátó lesz.

Roux tanár a békán kezdte meg kísérleteit, ennek már megtermékenyített petéjén. Az ilyen petén bizonyos idő múlva barázdák képződnek, amelyek több részre tagolják a petét, de mégis ugy, hogy a pete azért egységes marad és ezekből a barázdált részekből fejlődnek aztán a béka egyes szervei. Minden egyes ilyen „elbarázdált” részben más és más szerv fejlődött az egyik volt a fejsejt, a másik az uszonysejt a harmadik fejlesztő sejt stb., - amelyek egymással összefüggésben fejlődtek, ugy hogy idővel belőlük alakult ki az egész béka.

A tudomány azt hitte, hogy az ilyen többszörösen barázdált petét nem lehet szétválasztani a részeire, mert akkor az egész szervezet elhal. De Roux tanár elválasztotta ezeket egymástól ezeket a részeket, valamennyit külön e célra készült fehérjenemű folyadékba tette és ime: - az egyes részek nemcsak tovább éltek, hanem amikor Roux tanár ezeket a szétvagdalt részeket ismét összerakta, a barázdák határvonala szerint szétválasztott részek mindig ujra a maguk eredeti helyzetébe igyekeztek visszatérni. Addig tolták, terelték, taszították és keresték egymást, míg megtalálták ezt a helyzetet. Ha pedig nagy ritkán megesett, hogy ez nem sikerült: - akkor mindig torzalakok és szörnyszülöttek fejlődlek az igy szétdarabolt petéből.

Ezekből a kísérletekből két dolog lett nyilvánvaló; az egyik az volt, hogy a sejtek öntudatosan sorakoznak egymás mellé és, ha természetes sorrendjüket bármely akadály meggátolja, igyekszenek ezt az akadályt elhárítani és megkerülni, hogy a célszerűség szempontjainak megfelelőleg fejlődhessenek. A másik fontos eredmény az volt, hogy a torzalakok létrejöttének mindig az az oka, hogy a sejtek nem fejlődhetnek a célszerűség szempontjainak, megfelelőleg fejlődhessenek. A másik fontos eredmény az volt, hogy a torzalakok és szörnyszülöttek létrejöttének mindig az az oka, hogy a sejtek nem fejlődhetnek a célszerűség szempontjainak megfelelően.

Roux tanár ekkor elhatározta, hogy tervszerűen termel ilyen szörnyszülötteket; e célból két petét fölosztott barázdált határok irányában, aztán az egyiknek részeit ismét összerakta, de egyszersmind hozzákeverte a második pete fejsejtjét is. Ekkor az történt, hogy a második pete fejsejtje szintén odaszegődött, hová az „intelligenciája” ( a célszerűségi szempontnak megfelelő öntudatra) vitte, - vagyis a sejtgyarmat élére: - ott azonban az első fejsejt már beékelődött….Most pedig, hogy odafurakodott a második fejsejt is: az történt, hogy a fejlődő békaporonty kettős fejjel alakult ki!

Kísérleteinek során Roux tanár számos torzalakokat hozott létre: - egyfejű, de két törzsű, hat- és nyolclábú torzalakokat hozott létre, - ami fényes bizonysága volt a sejtek alkalmazkodásának és alakitó képességének. Mert a fejlődésre vágyó sejtek – annak ellenére, hogy Roux különféle peték részeit rakta össze – mégis tovább fejlődtek és elvégezték hivatásukat. Bebizonyult, hogy a pete nemcsak saját részeiből, hanem idegen peték alkotó elemeiből is tud tovább fejlődni, - s ilyképpen sikerült termelnie egytestű és kétfejű, egyfejű és kéttestű, sőt kétfejű és kéttestű békaporontyokat is.