A bolsevik kormány békekezdeményezése nem kis fejtörést okozott az antant nagyhatalmaknak. A szovjet külügyi népbiztos ugyanis szövetségeseihez is jegyzéket intézett: tegyenek hasonló kezdeményezést, így valamennyi fronton érjen véget a háború.

November 22-én az Oroszországban működő nyugati nagykövetek tanácskozást tartottak. Abban állapodtak meg, hogy a szovjet jegyzéket válasz nélkül hagyják.

Elfogadni nem akarták, hiszen nem kompromisszumos békében, hanem teljes győzelemben gondolkoztak. De nem fogadták el a szovjet kezdeményezést azért sem, mert reménykedtek abban, hogy a német békefeltételektől elborzadva maga a bolsevik kormány, vagy valamelyik, a bolsevikokat megdöntő helyi politikai erő folytatja majd a háborút.

Elutasítani sem akarták ugyanakkor a javaslatot, hogy saját népeik előtt ne háruljon rájuk a háborúpártiság ódiuma.

Úgy tűnt, akad egy szövetségesük az orosz vezérkari főnök, Duhonyin tábornok személyében. Duhonyin megtagadta az engedelmességet a szovjet kormánynak, de fenntartotta a kapcsolatot az antant nagyhatalmakkal. A szovjetek a vezérkari főnök helyébe újat neveztek ki (Krilenkót), illetve közvetlenül a katonákhoz fordultak, kössenek fegyverszünetet helyben, a központi hatalmak épp velük szemben álló erőivel.

Valóban, egy sor helyi fegyverszünetre került sor. Az antant országai ill. politikusai nem vallottak azonos álláspontot. Buchanan brit nagykövet ment volna a legmesszebbre a bolsevik kormány iránti megértésben. Miniszterelnöke, Lloyd George már szkeptikusabbnak bizonyult.

Az amerikai politika hajlott arra, hogy inkább befolyásolni kell a szovjet kormányt, mint megdöntésében reménykedni. Az óvatosabb nézetekkel szemben Clemenceau francia kormányfő merevebb álláspontja érvényesült: a bolsevik politika teljes elutasítása, az ellenforradalmi erőkre való támaszkodás.

December 3-án néhány forradalmi szellemű orosz katona Duhonyint meggyilkolta. A francia-brit álláspont továbbra is az ellenforradalmi erőkre való támaszkodás maradt. Taylor angol történész ironikusan meg is jegyzi: az antanthatalmak úgy viselkedtek, mintha valahol Oroszországban a háború folytatására kész, komoly erők lappangtak volna. Ilyen erők nem voltak