A krónika még abban az időben kezdődik, amikor még boldogságtól és jóléttől hemzsegő vala ez az ország. Telt mindenkinek mindenre. Kereskedő, iparos és fogyasztó közönség még a hitel révén érintkezett kölcsönös megelégedésre. Mostani zimankós időben például egy prémes télibunda sem tartozott a szenzációk közé, részletletagadásra beszerezte az is, aki nem volt pont hadimilliomos. Ilyennel jeleskedett tehát történetünk egyik hőse is, egy szinész.

De fordult az idő kereke, kiütött a háboru! A mi szinészünk is csukaszürkébe öltözött és ment a hazát védeni, ki a harctérre. A téli bunda pedig odahaza pihent a szekrényben, mig egy haszontalan betörő fel nem zavarta nyugalmából és el nem zálogosította.

A szinész káromkodott, mikor megtudta, a rendőrség nyomozott, a télikabát azonban akkor már a licitációt is megjárta. Elárverezték és igy jutott nemrég egy ur birtokába, aki kedvelte az eleganciát és ecélból az uraságoktól levetett ruhákat sem vetette meg.

A véletlen azonban nagy cselszövő. A szinész a rokkantak sorsára jutott s ujra civilt öltött. Hideg volt, a szél gorombán csapkodott... Bizony fázott a szinész nem tulságosan vastag felöltőjében, melyet a sors, helyesebben a betörő még kegyelmesen meghagyott neki. Hogy, hogynem eszébe jutott a pompás télikabát. Milyen nagyszerű volna, ha megvolna. Vajjon sejtette-e az a csirkefogó, aki ellopta, hogy mennyi bajt csinált?! Nem elég, hogy most a felöltőjét kénytelen kinevezni télikabátnak, hanem ráadásul kellemetlenkedik most a szabó is, aki a tekintetes járásbiróságnál makacsul követeli a bunda árát. Mivelhogy a szinész éppen csak az első részletet fizette le.

Amint így elmélázott szomorú sorsán... egyszerre csak egy ur került vele szemközt pompás téli bundában; - az ő prémes kabátjában. Igen, ezer közül is felismerné, megesküdnék rá: ez az ő télikabátja. Egy ideig követte azt az urat s végül hirtelen elhatározással eléje lépett.
- Bocsánatot, honnan vette uraságod ezt a télikabátot? A megszólított eleinte alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől.
- De mi köze hozzá? – méltatlankodott aztán.
- Igen is van! – állhatatoskodott a szinész. – Mert ez a kabát, amelyik uraságodon van, az én kabátom, tőlem pedig ellopták.... Különben tisztázza azt majd a rendőrség.

Ugy is történt. A rendőrségen csakhamar kiderült a tényállás. A szinész igazolta, hogy a bunda az övé volt, tőle pedig ekkor és ekkor egy betörő ellopta. A bunda birtokosa pedig igazolta, hogy ő annak rendje és módja szerint vette a kabátot egy zálogházi árverésen.

Kit illet hát a bunda: A szinész erősködik, hogy az az övé, mely tényálláson az mitsem változtat, hogy ellopták.... Ellenfele pedig vitatja, hogy ő zálogházi árverésen szabályszerűen megvette a bundát, e szerint ő a jogszerinti tulajdonos. Az előzményekhez meg semmi köze. Hogy pedig még bonyolultabb legyen az eset, a szabó is előállott a bundához való tulajdonjogával, mert a szinész azt egyáltalában nem fizette ki, eszerint a bunda visszajár neki...
A biróságnak nehéz jogos esete lesz, amikor majd el kell döntenie, hogy – kié a kabát?!