Még ugyancsak szürke novemberi köd terpeszkedik a lombfosztotta fákra, de Télapó már ráteregette deres köpenyét a kopár tarlókra.... Nemsokára egészen itt lesz havas ábrázatával. Igy zengedeznék a falu poétája. A városé már nem ilyen lirikus hangulatu. A fantáziája tüzét ma végérvényesen lelohasztja a hideg kályha – tekintettel a széninségre. Még azzal is számolnunk kell, hogy télen a tolvajinvázió ugyancsak állandó offenzivában van.

Speciális hadosztálynemei közé mindenekelőtt a betörők tartoznak. A korán leereszkedő homály, a hosszu éjszakák egyenesen szezonjukká teszik meg a telet. És kivált most szaporodnak a betörések, mert a nyomoruság még mindit több, mint a hadimilliomosok. Fehérnemű, ruhadarab vagy akárcsak egy pár liszt-, zsirjegy már magában véve elég nagy kincs és a betörő lakásfosztogatónak biztos a zsákmány, pénzt vagy ékszert akár ne is lásson. A m.t. publikum jól teszi tehát, ha e megállapítások szerint berendezkedik és mindent megtesz a saját érdekében, hogy végső reménységképpen ne kelljen a rendőrségre szaladgálni.

Legyen rendőr mindenki maga is a maga háza táján. Ne hagyja egészen magára elárvultan a lakását, mert betört ajtókat s egyenlőre alig kiheverhető leltárhiányt találhat mikor visszatér. Ha pedig nem őrizheti maga vagy családtagja állandóan a lakást, lássa el jól becsületesen a lakása ajtaját Wertheimzárral, lakatolja felül még külön. A betörő nem szivesen vesződik, idő, munka az és hátatfordit annak a lakásnak, ahol gondos gazda van....
A betörők mellett külön tolvajfullartárjai a télnek a kabáttolvajok is. Azelőtt apró, züllött exisztenciák, akik többnyire alkalmi keresetképpen keresték fel kávéházakból, vendéglőkből és előszobákból hirtelen kiemelt kabátokkal a zálogházakat vagy ószerescégeket, ahol néhány garassal jutalmazták működésüket. Ma azonban az sincs így. Egy-egy télikabát vagy felöltő felér egy középszerű telek árával, vagy legalább is ér annyit, mint egy előkelő aranyóra. Azzal a különbséggel, hogy aranyórát még mindig bőven és jutányosan lehet venni, ellenben télikabátot, felöltőt nem, ha csak jelzálogilag be nem tábláztatjuk valamely ingatlanunkra. Bizony félre minden tréfával! Maholnap már így is lesz.

A kabáttolvaj tehát ma már előkelő tolvaj. Nem alkalmi csirkefogó, hanem rendes tolvaj, akinek nem kell a többi brancs előtt szégyenkeznie. Következéskép szépen szaporodik ezeknek száma is és tünnek egyre-másra kávéházakból, vendéglőkből a kabátok.

Orvosság, segítség?! Ne tessék sajnálni a ruhatár díjat! A ruhatár mégis csak egy kis biztosító intézet. Vajjon micsoda könnyelműség volna, ha az ember egy pár százast, sok százast felaggatna valamelyik fogasra a kávéházban, ahol annyi ember jár, s aztán oda sem néz többé... Pedig minden kabát ma sok százas. Be vele tehát saját külön safe deposit-jába: a ruhatárba!

Legyen inkább a ruhatárosoknak vele dolguk és nem utólag a detektiveknek. Mert akármilyen nagyszerűen nyomozzanak, ha egyszer hozzájuk került a kabátügy, olyan hamar azt mégsem tudják előkeríteni, mint szám után, kényelmesen a ruhatáros.