De vannak nem kedélyes dolgok. Ilyen például a háborus nyomoruságok között mind tiszteletreméltóbb poziciót szerzett a lakásinség, mely miatt sok családapán ugyancsak kiütött a kedélytelenség... mikor hiába rójja az utcákat naphosszat, heteken át egy kisded kis lakás után, ám hiába.

A kapuról lefujta a szél a lakáskinálócédulákat és ha sürü leleményességed árán a lakókkal megtömött lakások között mégis felfedezel egy árva oázist: egy üres lakást, rögtön előbukkannak zord uzsorások, akik a lelépési dij mineműségében oktatnak ki olyan kétségbeejtő tételek beállításával, hogy ott hagyod őket lakásostul. Máskor meg az üresedő lakás tulajdonosa vesz üdvös kezelésbe. Igen nyájas, csupa készség s nyomban kijelenti, hogy téged talál a legalkalmasabb embernek arra,hogy ebben a kitünő, nagyszerű lakásban boldog otthont varázsoljon magának. Mindössze egy nevetségesen csekély feltétele van. Vedd át a ő butorberendezését. Anélkül t. i. a lakás megint nem kiadó.

Ez természetesen még nem végmegoldás. Lakásinség azután is lesz és van. Annál furcsább, hogy vannak elegen, sokan, akiknek két lakásra is jut. Gazdag emberek, kik nyáron napsütéses tájakon járnak, télen pedig behuzódnak egy-két hónapra a fővárosba. Mások meg egyáltalában alig néznek be fővárosi tanyájukra. Sok palota, villa ablakai egész éven át sötéten ásítanak bele az utcába... No de ugy hirlik, hogy segítve lesz ezen is! Addig is azonban betörőink fejtenek ki nagy szociális érzéket, amikor előszeretettel az ilyen önzőn lekötött, s üresen hagyott lakásokat keresik fel, s azokon – tekintettel arra, hogy a tulajdonos nincs odahaza – egész kedélyesen rendezkednek be. Igy volt az nemrég egy józsefvárosi házban, ahol egy vidéki földbirtokos tartott a maga és családja számára egy háromszobás lakást. Nyilván a szállodai életet unta el. A napokban feljött a földbirtokos és megdöbbenve konstatálta, hogy lakását alaposan – kirámolták. Csak épp a butor maradt üresen. Az ebédlő asztalon ételmaradékok, üres sörös- és borospoharak....a betörők egész lakomát csaptak. Egy cédulát is hagytak hátra:

"Hékás! – volt ráirva – illik az, potyára tartani ekkora lakást, mikor más még ágyra sem tud járni? De sok dohányod lehet! Hát akkor nem árt, ha egy kicsit felszereljük magunkat.

Olyanok, kiknek nem igen van lakásunk."

Ugyanolyan eset volt egy másik, ugyancsak üresen heverő lakásban. "Itt mulatott két bájos hölgy – szólt az irás – szeptember negyvenedikén. Nevünk a régi, foglalkozásunk a tavalyi. Cimünk Zsemlye-utca, kifliszám. Szeretettel Kamilla és Kolli. Aki kitalálja, kap ezer puszit!"

A rendőrség kitalálta. A kedélyes betörőt – mert egy és ugyanaz volt – egy razzia alkalmával fogták el. Volt egy notesz nála. Különben is a "bolond Sanyi" néven volt ismeretes szük kollégái körében, ami azt bizonyítja, hogy szereti a rossz vicceket és sok kacagást. Ez alapon meggyanusították tehát a két betöréssel is és a tipp bevágott. Sanyi vallott. Olyon körülményesen és szépen, hogy még a cimborái is bekerültek.
Az ezer puszira azonban nem reflektált a rendőrség.