A föld termékenységének okát régebben az ugynevezett kumusban, a porhanyó, feketés felső rétegben látták, és azt hitték, hogy a növények ennek a humus-rétegnek a termő-erejét szivják föl. Liebig, a nagy német vegyész, kimutatta, hogy ez a rejtélyes „termő-erő” a talajban rejlő sokféle ásványi só, amelyeket állandó pótolni kell, hogy a talaj ki ne merüljön, s ez történik a trágyázással.

Az ujabb tudományos kutatások még tovább mentek és kiderítették, hogy a humus televan ugynevezett talajbaktériumokkal, amelyek épp oly szükségesek a növények életéhez, mint a humus ásványi sói. Ezek a baktériumok csakis mikroszkóppal láthatók és néhányat, igen erős nagyítás után rajzolva, bemutatunk olvasóinknak. Balra: 1-9 ábra: héjas gyökérlábuak az erdei talajból; 10. meztelen földi amveba (szintén gyökérlábu véglény); 11. a fonalféreg petéje. Jobbra: Kovasavas alga kövületek a szántóföld humusában.