Az angol kormányt súlyos csapás érte. Henderson miniszter, a ki az angol munkáspártokat képviselte a kormányban, beadta lemondását és a miniszterelnök azt elfogadta.

Henderson lemondása szakadást jelent nemcsak a kormányban, de a kormányt támogató többségben is. Most már bizonyos, hogy az angol munkásság, melynek megbizottjai jun. 11-én döntöttek nagy többséggel a mellett, hogy a stockholmi konferenczián képviseltetik magukat, elfordul Lloyd-George háborús politikájától és egy mérsékeltebb és megértőbb politika mellett foglal állást. Henderson lemondását ez az állásfoglalás tette szükségessé.

Lloyd-George kezdettől fogva a mellett volt, hogy az angol munkások ne képviseltessék magukat a stockholmi konferenczián. Henderson az ellenkező nézetet vallotta, ő kivánatosnak tartotta a stockholmi konferenczián való megjelenést és minthogy az angol munkásság szavazatával nyiltan a konferenczia mellett döntött és ezzel különösen is megalapozta Henderson állásfoglalását, Hendersonnak vállalni kellett e szavazás következményei és le kellett mondania. Ez a szavazás és Henderson lemondása rávilágit a hangulatváltozásra, mely Anglia széles néprétegeiben beállott. E hangulatváltozás kétségkivül hatással lesz nemcsak Anglia, de az összes szövetséges államok további politikájára.

Henderson lemondását levélben tudatta Lloyd Georgeval, a ki válaszolt neki és ez a válasz, a melyet most hivatalosan is közzétettek, mutatja csak igazi mivoltában azt a lesújtó hatást, melyet Henderson lemondása, de még inkább az angol munkáspárt állásfoglalása keltett Lloyd-Georgera és Anglia háborús pártjaira.

Henderson azt írta augusztus 11-én, a midőn lemondását felajánlotta Lloyd-Georgenak:
Osztozom abban a kivánságában, hogy a háborút az eredményes befejezéséig folytassuk.
Lloyd-George azt felelte, hogy a király elfogadta Henderson lemondását.