A magyar iparosok nevelése (I. rész)
Az általános müvelődés az iparos osztályt is mélyebb gondolkozásra serkenti és érleli bennök az általános müveltség utáni vágy érzetét.
Az iparosoktatás általános müvelődésének kezdete a XVI. századba vezethető vissza. 1662. évben (a XIV. Colbert Lajos idejében) Franciaországban a festők, szobrászok, asztalosok, aranymüvesek, lakatosok stb. részére létesült az ugynevezett „Manufactura royale de menbles de la couromme" a hol XIV. Lajos királyi udvara részére dolgoztak.
De általában Európa minden államában csak akkor kezdett a közgazdasági iskolák létesülésére törekedő eszme felébredezni, a midőn a gőz és a villany, az uj gépek és eszközök a mühelyekben is megkezdték a kézmüvesség terén áldásos müködésüket.
A gőz, a villany és a chemia alkalmazása az ipar produktumainak az előállitásában észrevétlenül bár, de kizavarta lelki lassuságából a kézmüveseket s kényszeriteni kezdte, de folyton kényszeriti is – a reáltudományba való mélyebb bepillantásra s igy az általános ismeretek tárházába is. Ez az oka, hogy a kézmüvesek a modern müveltségre kénytelenek törekedni.
Ezen, az idők folyamán keletkezett áramlatnak csakis az iparoktatás általánositása, csoportos és tervszerü terjesztése által lehet megfelelni. Itt már megállás nincsen.
A közoktatási intézeteink, középiskolák már hála Istennek annyira megszaporodtak, hogy e téren kivánni valónk alig van már, de mert ezen iskolák csakis az általános müveltséget, a puszta elméleti tudást kultiválták és kultiválják a kézügyesség a mühelyi produktumok tanitásának mellőzésével, azért ezen a téren tátongó hézagok és mulasztások maradtak, mely mulasztások mikénti pótlásáról gondolkozik most az egész müvelt társadalom.
Mennyit áldoz, mennyit tesz az iparoktatás terén München város s ez követendő példaként állhat ma a többi államok előtt.
Az európai közoktatási irányzat azt a hibát követte el, hogy a középiskoláiban nem tanitotta és még most is alig tanittatja a produktiv munkát. Az iparfejlődés mai álladéka nem az iskolákon belül, de azokon kivül lett olyanná a milyen. Iparos osztályunk pedig egészen külön társadalmi osztályt képez. És miért? A középiskolák csakis az elméleti tárgyak tanitásával voltak és vannak elfoglalva. Itt tehát csakis az uriosztály – hivatalnoki kar kapott és kap képzettséget – diplomát.
Az iparos pálya nálunk a számüzöttek mentőhelyének deklaráltatik, és bátran állithatom, hogy ha igy marad a közoktatatásügy ezentul is az intelligens szülők gyermekei nem fogják az ipari pályát választani, mert a társadalom ugy vélekedik, hogy az iparos nem müvelt társadalomba illő úr.
Ha megnézzük a középiskolákat járó ifjakat és beletekintünk az inasok munkásságába rögtön észrevesszük az áthidalatlan távolságu különbséget. Az inas nem mindig a mühelyi munkát a mestere mellett végzi, de sokszor a mühelyen sőt a házon kivül is szolgai munkára használják s ez riasztja leginkább a rossz tanulókat is a mesterség tanulástól.
Ez az állapot is megszünne a gyakorló mühelyek, iskola-mühelyek felállitásával. Az iskolamühelyek által azt érnők el, hogy az ott tanulóknak nem kellene a durva sokszor alázó szolgai munkát végezni s igy az intelligens családok gyermekei sem idegenkednének az iparos pályátol. A szegénysorsu tanulok az iparosmühelyben mellékkeresethez is jutnak. Az iskolamühelyben kitünő eredményel diplomát nyert iparos alkalmazást nyerhetne a gyakorló mühelyben mint vezető vagy segédtanitó.
Ime itt volna az uj tér, az uj pálya is az igy kiiskolázott diplomás iparosok részére. A tanulási külömbség okozza azt a kelemetlen társadalmi állapotot a mely ma az egész müvelt társadalmat „szociálista” név alatt kezdi nyugtalanitni. De miáltal lett ezen szociális tömeg azzá a mi? Ezek is itt közöttünk nevelődtek, tanultak, élnek, és dolgoznak.
A munkás és iparososztály nem a köziskolában, tehát nem velünk nevelődött és nem a köziskolák áldásos müködése által lett mindegyikük önáló polgárá de a köziskolákon kivül az itelligens társadalmat nevelő intézetekből kizárottan.
A különváló nevelésben rejlik a társadalmi gyülölködés titkának a rebusza.
De miért is kell az iparoktatást annyira elkülöniteni a köziskolától s igy az inas testvért a köziskolába járó testvértől?
Az ipariskola célja az, hogy müvelt iparosokat munkásokat neveljen tehát az ipariskola célja terjeszteni az álltalános müveltséget. A köziskolák pedig ezen általános müveltség terjesztésének szolgálatában állanak. Ha tehát mind a két rendü iskolának egy a célja, miért is törtet végcélja felé mind a kettő külön-külön vágányon és nem egyszerre egy uton?
Ma azért idegenkedik minden intelligensebb szülő az ipari pályától mert ipari pályán nincs rangemelkedés, nincsen politikai diszállás. És miért nincsen? Mert iparosaink nem szerezhetik meg az általános müveltséget az elkülönitett tanitási rendszer miatt.
Nem volna e jobb, ha a szegény iparos fiu is mint köziskoláinkban – ugy az egyetemeken is tanulhatna vizsgázhatna az arisztokrata honatyák fiaival.
Az iparoktatásnak azonban két célja van, először általános müveltséget terjeszteni és másodszor az ipari szak produktumainak az elkészitési módját is tanitani.
Ha a köziskolák terjesztik és tanitják az álltalános müveltséget és ugyanezt köteles tenni az ipariskola is, akkor ezen közös cél elérésére nem kell külön ipariskolákat felállitani a társadalmi osztályok együvé hozhatás céljából, a köziskolákat ugy kell szervezni, hogy az iparososztály fiatalsága együtt tanulhasson a köziskolák tanulóival (testvér testvérrel.)
Igy csakis igy meg lesz oldva az általános müvelődés lehetőségének titka.
Nem az ipariskolákat épiteni, népakadémiákat, munkásgimnáziumokat létesiteni, de a meglévő köziskolákat szaporitani és ezekben az iparosokat tanitani kell.
Meg kell nyitni a gyengébb memoriáju tanulók és az iparososztály tanulói előtt is, nemcsak az elemi, de a közép és egyetemnek kapuit is.
De hogyan?
A népakadémia, a munkásgimnázium a szabad liceum ciklusokban terjeszti az általános müveltséget. De ilyen kurzusos tanitási rendszerel tanitanak másutt is. Ha ezen ciklusos – kurzusos – tanitás jó ez általános müveltség terjesztésére a fenti intézményekben akkor jó lesz az a köziskolákban is. Fölösleges más iskolákat felállitani és szervezni. A tudomány csak egy uton szerezhető meg: tanitás és tanulás által. A ki valamit tudni akar, annak tanulnia kell. A tanitás céljára valók az iskolák a tanulásra pedig a fej.
Polgári reál és gimnázium nevű iskoláink már megvannak, másféle iskolára szükség nincsen. Ha ezen iskolákban a tanitás menetét ugy álapitjuk meg, mint azt a népakadémiák, munkásgimnáziumok és szabad-liceumok teszik, akkor megvan oldva az álltalános müvelődésének a titka.
És ezen ciklusos – kurzusos – tanitás igenis a középiskoláinkban is életbeléptethető, alkalmazható a legkisebb megrázkódtatás nélkül.
Most a tanuló valamely tantárgyat nem egy ciklusban de orarendszer szerint – más tantárgyak közé beékelve – tanul. Azt mondják, ezen rendszer jó. Ezen rendszerben mi is tanulunk – s igy megmondhatjuk mi is jó vagy rossz e. Én azt mondom jobb és könyebb a ciklusos rendszerü tanitás.
(Folyt. köv.)
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!