Bécsbe vitt a dolgunk az elmult héten, s konstatálnunk kellett, hogy jól élnek Bécsben is, van ennivaló, innivaló, ruhanemű, szép asszony, minden jó van, daczára az ántánt kiéheztetési akcziójának. Viszont másfélszeres ára van mindennek, mint Pesten, a ruhának is, az ennivalónak is, a szép asszonynak is, mindennek.

A Meinl és Schaden hotel éttermében egy hus átlagos ára nyolcz korona, amihez külön körítés még két és fél koronába kerül. Azután megdöbbentően drága a villamos. Este negyven fillér egy szakaszjegy, nappal husz fillér a legrövidebb út. Hogy miért van ez így, hát lehet ezt tudni? hogy miért van aztán, hogy egy ilyen rendes világvárosban, mint Bécs, a nap legtöbb órájában egyáltalán szünet van a villamos közlekedésben? Aztán nagyon drága a konflis is, meg a fiákker, meg az autó. Grundtaxe 2 Kronen, Zuschlag 1 Krone, Sprung 20 Heller. Ez még rendjén volna, de Bécsben inkább számozatlanok közlekednek, mintsem számosak. Ezek pedig olyan vakmerőek, hogy már vicczes. Tíz koronát kérnek a legkisebb útért, azzal a kijelentéssel, hogy a nagyságos úr, ha ugyanezt az utat taxi-kocsin tette volna meg, tizenöt koronát fizetett volna.

Ezek a bécsi nevezetességek. Van még más is, de azt nem lehet ideirni, majd személyesen mondjuk el a Bécsbe igyekvő és a jobb társaságokhoz tartozó fiatal embereknek.