Scheiber Dezsőt, a 80-as és 90-es évek hirhedt zsebtolvaját már jóformán elfelejtettük. A világ memoriája nem valami erős, egy-egy szenzáció hősét hamar elfelejtjük s a közös végzeten nem segit az sem, ha valaki Papakoszta barátja is volt. A megrögzött bünösök azonban gondoskodnak arról, hogy nevük s alakjuk olykor ujra teljes frisseségben felbukkanjon.

Igy tett a napokban Scheiber Dezső is, aki pedig szerzett már bokros érdemeket arra, hogy nyugdijba vonuljon. Ötvenhárom éves megtört öreg ember, akinek ma már fáradságába kerül, hogy a régi délceg alakra kissé kihuzza magát. Amellett pedig ez a buzgó tolvaj és szélhámos igazán kiszolgált már. Kerek harminc esztendőt töltött különböző hazai börtönökben és fegyházakban.

Tisztességes szülők gyermeke volt, akik a fiut szabónak szánták. Ki is tanulta a mesterséget. A ruhákból azonban már korán csak a zsebek érdekelték, azok is csak ugy, ha más zsebéről és a benne lévőkről volt szó. 1879-ben tizenötéves korában érte utól az első büntetés három hónapi fogház képében. Azóta az élete igen változatos lett. Hol szabad volt, hol ült, többnyire az utóbbit gyakorolván. Egy ilyen alkalommal Papakoszta mellé hozta a sors s azzal együtt megszökött. Az öröm azonban csak rövid ideig tartott, mert hamarosan elfogták. Legutóbb a mult év októberében szabadult. Az előkelő kapitányi uniformis és a bárói cim mellyel nagylelküen megajándékozta magát – jó takaró és védelme volt, amig a bécsi gyorsvonaton két meglopott úr makacskodni kezdett és – báró meg kapitány ide-oda – mégis csak meggyanusitották a vén zsebtolvajt.

Emlékezünk még arra a rémregénybe illő rablógyilkosságra, melyet Nick Gusztáv péksegéd és szeretője, Kóbori Rózsi követte el s melynek Mágnás Elza volt az áldozata. A biróság halálra itélte mindkettőjüket, a királyi kegyelem azonban életfogytiglani fegyházra változtatta át a halálbüntetést. A démon most megint jelentkezett…A fegyházban is kitört Kóbori Rózsiból gonosz hajlandóság: kést emelt egyik őrzőnőjére. Azután őrültséget szinlelt, de sikertelenül.