Hungária-ut. 8000 néző. Bíró dr. Veres Imre.
A szokásos keretek között, puskaporos hangulatban vívta meg a két csapat mai küzdelmét. A közönség izgatottsága szerencsére nem ragadt át a játékosokra, akik elismerésre méltó önfegyelmezettségükkel biztosították a mérkőzés sima lefolyását, megkönnyítve a bíró és a kritika munkáját.

Az MTK az eredeti összeállításban szerepelt, míg az FTC nélkülözte főerősségét dr. Borbást, akinek jelenléte mindenesetre sokat lendített volna a zöld-fehérek helyzetén. Az FTC mai játékával, akárcsak a tavaszi MTK – FTC mérkőzésen, ismét ízelítőt adott a régi, lelkesedéstől áthatott „ferencvárosi” játékból, mellyel a második félidő közepéig ugyancsak kétessé tette a nagy technikai felsőbbséggel játszó MTK győzelmét.

Szamosi a kapuban talán élete legjobb játékát produkálta, a két hátvéd, Köves és Wiener oszlopként állottak helyükön s hatalmas felszabadító rugásaikkal verték vissza az MTK meg-megujuló támadásait. A fedezetek közül Hegyi végezte a legnagyobb munkát, bár Izsák is, Farkas is teljesítették a rájuk bízott feladatot.

A csatársor volt a leggyengébb része, ami érthető is, hisz a ma egymás mellett játszó öt csatár aligha játszott már valaha is együtt, így tehát összjátékról nem is lehet szó. Egyénileg Boros volt a legjobb, „Potya” is mutatott néha-néha valamit régi képességeiből. Az MTK játékának jellemzésére elég, ha azt mondjuk, hogy a két rivális mérkőzéseinél megszokott elfogódottság ezuttal is erőt vett a játékosokon ugy, hogy azok alig egy-kettő kivételével mélyen formájukon alul szerepeltek.

Knapp a kapuban idegesen és bizonytalanul védett. Az ő bizonytalansága átragadott némileg a hátvédekre is, akik korántsem voltak a megszokott jók. A fedezetsor legjobb embere Kertész II. bár Bíróról sem mondhatunk semmi rosszat. A csatársor sehogy sem tudta önmagát megtalálni. A szélsők későn, vagy egyáltalán nem centereztek, a belső csatárok sokat vártak és haboztak, ami az ellenfél jól működő védelmének munkáját rendkívül megkönnyítette.

Egyedül Schlosszer vitt életet a csatársor munkájába, s előbb mint balösszekötő, majd mint center lelke volt a támadásnak. Schaffernak semmi sem sikerült s Konrád II. játékán nagyon meglátszott a hosszú pihenő.

Külön fejezetet kell szentelnünk dr. Veres bírónak, a ki pártatlanságával, nyugalmával és éleslátásával elejét tudta venni minden komolyabb incidensnek, s a ki mai bíráskodására mint bírói karrierjének egyik legnagyobb sikerére tekinthet vissza. Sípjelzésére a következő csapatok állottak fel:

MTK: Knapp – Csüdör, Kovács – Biró, Kertész II., Vágó – Winkler, Schaffer, Konrád II., Schlosszer, Szabó.
FTC: Szamosi – Köves, Wiener – Izsák, Hegyi, Farkas – Weisz, Boros, Ferenczy, Potya, Ivanovszky.

A játék első negyedórája hatalmas tempóban telik el. Hol az egyik, hol a másik kapu forog komoly veszedelemben. A negyedórai öldöklő iram az FTC védelmét szemmel láthatólag kifullasztotta, s ettől kezdve az MTK, bár nagy fölénnyel játszik, csak kevés goalhelyzetet teremt a ferencvárosi kapu előtt és még kevesebbet értékesít goallá.

A 31. percben lövi Konrád II. az MTK első goalját. „Potya” a 34. percben Csüdör handse miatt megítélt tizenegyesből kiegyenlít, Schlosszer a 39. percben Winkler beadását védhetetlenül juttatja a hálóba. A második félidőben még jobban kidomborodik az MTK tudásbeli fölénye, de egyrészt csatárainak tehetetlensége, másrészt nagy balszerencséje miatt 30 percen át nem tud eredményt elérni.

Erre a csatársort kissé felforgatják. Schlosszer megy centerbe. Schaffer balösszekötőbe és Konrád II. játszik jobbösszekötőt. A változás lendületet visz a játékba s a 37. és 46. percben Schlosszer további két lövése akad meg a hálóban. A második félidő 48 percig tartott.