A világháboru 25-ik hónapjában Románia végre beváltotta az ántánt reményeit. Augusztus 27-ikén hadat üzent a monarchiának, szakítván azzal a bölcs és józan semlegességi politikával, melyet az 1914 augusztus 24-iki román koronatanács hozott a boldogult Károly király elnökletével. Az orosz pénzen megvásárolt izgatók győztek tehát, de ez a győzelmük tömérdek vérébe fog kerülni a szerencsétlen román nemzetnek, mely most szintén belesodródott a világháboru forgatagába.

Hogy a román beavatkozás az ántánt javára döntené el a háborut, arról szó sem lehet; ellenben Románia végzete könnyen hasonlatos lehet Belgiuméhoz és Szerbiáéhoz, mert nemcsak a magyar katonák fogják „tigrisként” védeni Erdélyt, hanem a bolgárok is „tigrisként” fognak támadni, hogy megfizessenek a Dobrudsáért, melyet 1913-ban tőlük raboltak el a románok.

Ez volt az egyik hadüzenet; a másikat pedig Olaszország küldte Németországnak, végét vetvén annak a ferde helyzetnek, hogy tizenhat hónap óta csak a monarchiával ott hadiállapotban, ellenben hű szövetségesünket, a diadalmas Németországnak, nem mert hadat izenni. Aminek oka az, hogy az egyesült német-bolgár hadsereg győzelmes támadása Szaloniki ellen komolyan veszélyezteti az olaszok albániai és epiruszi aspirációit.

A két uj hadüzenet nem találta készületlenül a központi hatalmakat, s a közel jövő eseményei meg fogják mutatni, hogy élet-halálharcot vivó hadseregünk minden poklokon diadalmaskodik és a románok rablóhadjárata rájuk szomoru balsikerrel végződik. Erdély bércein a magyar karok acélos ereje fogadja ősi ellenségeinket.