Amsterdam, okt. 8.
A Nieuve van den Dag hosszabb cikkben foglalkozik Lloyd Georgenak egy amerikai ujságíróval legutóbb folytatott intervjujával és a többek közt kifejti:
Lloyd George logikája hasonlatos egy megdühödt boxoló-bajnokéhoz, konoksága pedig olyan, mint egy terrier kutyáé, amely belekapott valamibe és azt nem engedi el többé. Ha az ententenak sikerülne valóban legyőznie Németországot, a világnak talán nem kellene többé számolnia a központi hatalmak militarizmusával és hódítási vágyával, - de nagyon is kérdéses, vajjon Anglia, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Japán tulsulya előnyösebb volna reá nézve.

Lloyd George és társai egyszerüen ki akarják tépni magukat mindabból, amire a történelem tanu. Egyre a porosz militarizmust nézik s amellett megfeledkeznek arról, hogy Millner és Chamberlain is létezik, nem is szólva a kelet-európai és keletásziai cárizmusról.

Honnan fenyegetett a veszedelem azokban a napokban, amikor Delcassé nyugtalanította a világot? Nem maga Lloyd George volt az, aki a leghevesebben tiltakozott Angliának Dél-Afrikára vonatkozó hódító szándékai ellen? Mit csinálnak az olasz Tripoliszban? És végül is hogyan képzeli Lloyd George a jövőbeli együttmüködést Anglia és Japán között?