Két-három népszínművet láttam nemrégiben s azt a megfigyelést tettem magamon, hogy egészen másképp nézem őket s egészen másképp, jobban tudom élvezni, mint mondjuk tizenöt év előtt. Akkor már el voltak avulva s úgy nézte az ember, némi elnézéssel, mint valami a divatból kiment s a fennmaradáshoz makacsul ragaszkodó holmit.

Húsz év előtti bútordarabokat nézünk így, modern új bútorok között a szobában, - már nem a mai ízlés szerint valók, de még nem váltak antikvitássá. Negyven-ötven éves bútordarabok ellenben már, ha nem egészen silány munkák, elvesztik ezt a divatból kiment hangulatot és helyette valami múzeumi hangulatot kapnak, a maguk ódonságában valahogy jobban harmonizálnak a mai ízléssel, az ember újra felfedezi szépségeiket, megérzi rajtuk koruk illatát és megsejt valamit azokból az emberekből, akik számára csinálták.

A népszínmű is, már mint régi jeles példányai, az utóbbi tizenöt-húsz év alatt lett históriai emlékké s csak most tudunk vele szemben arra az álláspontra helyezkedni, ami elmúlt korok alkotásainak élvezetéhez szükséges, mindig a tudatunkban van, hogy ezt hatvan vagy nyolcvan év előtt csinálták hatvan vagy nyolcvan év előtt élt emberek számára, egy régebbi kor világfelfogásából és ízléséből.

Ha így bele tudom kapcsolni a népszínművet a maga korába s lelkemben rekonstruálom számára azt a levegőt, amelyből egykor keletkezett, akkor naivitásait nem találom olyan naivnak, apró ügyefogyottságait olyan ügyetlennek, kis ravaszságait olyan átlátszóknak s el tudom képzelni, hogy egy későbbi, a mienktől elütő levegőjű nemzedék majd épp oly naivnak, ügyefogyottnak, átlátszónak fogja látni azt, ami a mi szemünkben realitás, rafináltság, meggyőző erő. Mindezt nyilván az teszi, hogy mostanában jutottunk a régi népszínművekhez a kellő distanciába.

Sajnos, a színészek túlságos distanciába jutottak tőlük, egyáltalán nem tudják őket játszani, sem a maguk korának stílusában, sem a mai stílusban. Mindennemű igazság és meggyőző erő nélkül játszanak, valami furcsa, mesterkélten mókázó modorban s a néző azt a kellemetlen benyomást kapja, hogy a színház nem vette elég komolyan a dolgát.