Cukorhiány
Budapest, 1916. október 7.
Az utóbbi időben a fogyasztókat nagyon kellemetlenül érinti a cukorhiány, amely hozzászegődött a többi élelmezési cikkekben már régóta tapasztalt ellátási zavarokhoz. Érdekes tünet, hogy a cukorhiány sokkalta türelmetlenebbé teszi a közönséget, mint a többi élelmicikkekben tapasztalható beszerzési nehézség, ami egyrészt arra vall, hogy a cukor elég örvendetesen meglehetősen általános fogyasztás tárgya és ebből a tulajdonképen élvezeti cikkből elsőrendü szükségleti cikk lett.
A fogyasztás általánosságát és elterjedését különben az utolsó évek megbizható számadatai is igazolják, mert a háborut megelőző évben is elérte az 1,700.000 métermázsát, ami az utolsó tiz év alatt kerekszámban 700.000 métermázsa gyarapodásának felel meg.
De még ez a tekintélyes, sőt a hazai életviszonyok mellett egyenesen meglepő, csaknem 50 százalékos emelkedés is teljesen eltörpül a cukorfogyasztásnak a háborus években tapasztalt növekedésével szemben. A cukorfogyasztás ugyanis az utolsó háborus évben kerek összegben 2,700.000 métermázsára emelkedett, ami a maga szenzációjában is egyuttal érdekes és a viszonyokból származó jelensége az általános közgazdasági helyzetnek.
A mozgósitott és hadi létszámon tartott hadsereg kétségkivül egyik erős tényezője a cukorfogyasztás óriási emelkedésének, mert olyan társadalmi osztályok, melyek a békében alig fogyasztottak cukrot, a hadsereg kötelékében abba a helyzetbe kerülnek, hogy cukrot jelentékeny mennyiségben fogyaszthatnak.
Jellemző azonban, hogy mégsem a hadsereg jelentékenyen növekedett cukorszükséglete dönti el a fogyasztás hatalmas emelkedését, hanem a cukornak a különféle egyéb fogyasztási célokra, első sorban a polgári lakosság szükségletére való felhasználása.
Kétségtelen, hogy fogyasztásunk rögtönösen egy millió métermázsával való emelkedéséből le kell ütni egy bizonyos számot, amely a lakosságnál és a kereskedőknél összegyüjtött, felhalmozott készletekre esik. Ezek közül a második kéz birtokában levő készleteket a kormány már lefoglalta a fogyasztás ellátására, de valószinüleg a harmadik kéz, vagy a további közvetitők és főleg magának a fogyasztó közönség birtokában levő készletek sem csekélyek.
Kétségtelen az is, hogy a fogyasztásunk ezt a jelentékeny emelkedését a cukornak aránylagos olcsóssága is elősegitette, mert a cukorfogyasztásnak mint nem elsőrendü szükséglet kielégitésnek, terjedése mindig szoros összefüggésben volt az árakkal. E tekintetben nem óhajtunk komoly összehasonlításokba bocsátkozni, de rá kell mutatnunk arra a jellemző tényre, hogy a dió, amelyet csak le kell rázni a fáról, a termelőtől vásárolva ma többe kerül, mint a finom kockacukor a detailforgalomban.
A polgári lakosság keresete tetemesen emelkedett és igy csak természetes, hogy a cukor ugy szólván megszünt olcsósága következtében élvezeti cikk lenni és egyéb élelmicikkek arányitott drágasága mellett a legáltalánosabb élelmezési cikké lépett elő. Ugyancsak az aránylagos olcsóság segitette elő a cukor jövedelmező felhasználását a legkülönfélébb iparágakban: a cukorgyártásban, sör- és élesztőiparban, sőt tavaly a takarmánycikkekkel szemben állati takarmányozásra való felhasználását is.
Ugyanakkor azonban, amidőn a fogyasztás a legkülönbözőbb cimeken a legnagyobb igényekkel kezdett fellépni a cukorral szemben, türelmetlenül észlelte a cukorhiány egyre fokozódó jelenségeit. A fogyasztás még mindig ott tartott, hogy a hazai cukoripar jelentékenyen többet produkál a fogyasztásnál, mert békeidőben termelésének kétharmad részét exportálni volt kénytelen.
Sajnos, ezek a viszonyok a háboru következtében teljesen megváltoztak és a hazai cukoripart egészen uj alapokra helyezték, amelyekből kiindulva kell majd jövőjét megteremteni. Mig az utolsó béke évben 37 millió métermázsa répát dolgozott fel a cukoripar, a legutolsó évben a termelés alig használt fel többet, mint 15 millió métermázsa répát.
Szóval a termelés nálunk több, mint 50 százalékkal csökkent annál az egyszerü oknál fogva, mert a háborus gazdasági viszonyokban a gabonanemüek, sőt a kapásnövények és takarmánycikkek termesztése bő jövedelmezőséget biztosit és ezek a termények nem követelnek ennyi munkaerőt, mint a cukorrépa.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!