Az élelmezés centralizálása
Budapest, 1916. szeptember 30.
Az ellenfeleink részéről a katonai hadjárattal párhuzamosan folyamatba tett gazdasági háboru a harctéri offenziva legnagyobb erőfeszitéseivel kapcsolatban szintén elérte a maga tetőpontját.
Romániának a háboruba való belevonása, a harctéri eredményekből itélve, aligha fogja valami különösen megváltoztatni a fegyveres küzdelem mérlegét, ellenben kétségtelenül jelentékenyen elősegitette az Anglia részéről nagy ravaszsággal vezetett gazdasági háboru erejét.
Ha most hozzávesszük azt az erőszakos magatartást, amelyet a legutóbbi időben Anglia a legkorrektebb semleges államokkal szemben tanusitott és amelyben nem egyszer elment addig a határig, ahol már-már ugy látszott, hogy az illető állam béketürésének vége szakad, bizvást állithatjuk, hogy az ellenünk inditott gazdasági háboru is elérte azt a fokot, amelyen tul, legalább mint gazdasági háboru, nehezen fejleszthető.
Ezek a viszonyok kötelességünkké teszik, hogy a közélelmezés kérdéseivel behatóbban foglalkozzunk és a szervezés munkáját tovább folytassuk, mert egyedül a szervezés az, amelylyel a gazdasági háborut sikerrel megállhatjuk és amely a végső kitartásra képessé tehet.
Nyugodtan állithatjuk, mert közismert tény, hogy a szervezkedésben való elmaradásunk dacára mégis ma Magyarország meglehetősen előnyös helyet foglal el a hadviselő államok között. Köszönheti ezt első sorban gazdasági termelésének, amely a háboru viszontagságai közepette is fenn volt tartható eddigi terjedelmében, amiben kétségtelenül igen nagy része van annak, hogy a kormány minden erejével rajta volt, hogy az e célból első sorban szükséges munkaerő a mezőgazdasági termelés rendelkezésére bocsátassék.
Nem tagadható meg az elismerés gazdatársadalmunktól sem, amely fáradozásának és küzdelmeinek bőséges jutalmát látta ugyan, de viszont kettőzött törekvéssel szállt szembe az akadályokkal és leküzdötte a nehézségeket, amelyek a gazdasági termelésnek utjában állanak és amelyekről tévedés lenne elhinni, hogy egyedül a nagyobb ár és a nagyobb nyereség elegendő erőt és ösztönzést nyujtott volna leküzdésükre.
A háboru harmadik évében természetesen most erősebben jelentkezik hosszas magunkra utaltságunknak hatása, és ennélfogva a termelés mellett fokozott gondot kell forditanunk szervezkedésünk kiépitésére, hogy azzal a termelés megfelelő szétosztását és a fogyasztás igazságos ellátását biztosíthassuk.
A német példa az élelmezés központositásában és a közélelmező hivatal utján való egységes vezetésében találta legutóbb a legalkalmasabb megoldást. A diktaturai hatalommal felruházott német hivatalt azonban első sorban a német birodalom közjogi szervezete tette szükségessé, mert a német államok önállósága a közélelmezés kérdésében az intézkedések teljes végrehajtását sok tekintetben megnehezitette.
Ugyanaz a szempont érvényesül az osztrák tartományi önkormányzatban is.
A közigazgatási önkormányzat nálunk is szükségessé teszi ezt az egységes vezetést, mert az élelmezési hivatal, mint központi szerv, első sorban az egységes végrehajtás előnyeit biztositja. Ma már ott tartunk, hogy az összes élelmezési kérdéseknek rendezése az egész országra kiterjedő, egységes intézkedéseket és egyöntetü végrehajtást követel, mert ellenkező esetben a rendezés és szervezés munkája hatástalan marad.
A legtöbb élelmezési cikknél éppen a nem egyöntetü rendezés és még inkább a végrehajtás különfélesége idézte elő, hogy az ország némelyik részében az illető cikkben bőség tapasztalható, mikor ugyanabban a cikkben az ország egyéb részeiben hiányról panaszkodnak.
Éppen a végrehajtó hatalom tulnyomó részének erre az egységes, központi szervre való átruházása biztosithatja nemcsak az ország egész területére kiterjedő célszerü szervezést, de az intézkedéseknek tudatos és megfelelő végrehajtását is.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!