A B. H. ban Tisza István gróf miniszterelnök nyilatkozik az élelmezési kérdésekről, s főleg a zsirhiány okait világitja meg. A miniszterelnök nyilatkozatának legfontosabb pontja az, melyben kijelenti, hogy a zsirkérdésben csakugyan nagy a baj, sőt ez a baj alig is orvosolható és ezért a rendes zsirfogyasztást igen tetemesen meg kell szoritani. 

Sok szó esett arról, hogy a zsir drágaságának és főleg a zsir hiányának a bankok az okai, amelyek összevásárolják az árut s csak nagy nyereséggel adják tovább. Erre vonatkozólag a miniszterelnök kijelentette, hogy üresen látta egyik banknak 150.000 mm. befogadására képes zsir- és szalonnaraktárát.

Miután egyik banknak sem vagyok részvényese, – mondotta a miniszterelnök – nem esem aggodalomba azon, hogy esetleg az én bankom igazgatósága verte magát egy ilyen monstruózus raktár berendezésével költségbe. De ha már a bankokról beszélünk, megjegyzem, hogy akkor, amidőn tele volt az egész város kósza hirekkel, miszerint a bankok halmozták föl és tartják vissza a szalonnát, a legnagyobb szigorral véghezvitt helyszini vizsgálatok egészen csekély készleteket konstatáltak.

Ezenkivül alkalmam volt a Magyar Általános Hitelbank zsir-üzletének adatairól meggyőződni és konstatálhattam, hogy a szóbanforgó egész idő alatt 800 egynéhány métermázsa volt a Hitelbank legnagyobb zsirkészlete, amely azonban rövid idő alatt teljesen elfogyott, ugy, hogy az áruhalmozási vádak fölburjánzásának legszebb korában a banknak semmi készlete sem volt, aminthogy a Hitelbanknak most sincs egy deka zsirja se.

És pedig azért, mert, és ezt tények alapján állithatom, nincsen elegendő mennyiségű zsir, nincsen annak ellenére, hogy sertés, ha nem is elég, de jóval több van az országban, mint ahogy a zsirellátási viszonyokból gondolhatnók.