Meghalt Nicu Filipescu, a román háború keverője, s most, hogy még nem tudjuk, milyen körülmények idézték elő a végét, csak az Isten ujját látjuk, a halálában.

Románia, amelyet lelketlen izgatók a végpusztulásba kergettek, már kezd összeomlani, néhány hét mulva talán befejeződött a katasztrófája is, s ime, a haldokló Románia maga előtt küldte a legfőbb számonkérő szék elé Nicu Filipescut, a kapzsit és a vakmerőt, a fanatikus álmok álmodozóját, aki a gyenge országot roppant feladatokra akarta felhasználni.

Nicu Filipescu nem szerethette a hazáját, mert ha nemcsak az ántántnak lett volna mindenre kész szolgája, nem idézte volna fel a háború rémét a nyomoruságos oláh földön. Meghalt, aki Romániát a végpusztulásba sodorta, olyan megdöbbentő, rendkivül gyors halállal, mint meghalt Carol király, aki Romániát virágzó országgá akarta tenni.