A folyton növekedő forgalmat Budapesten és környékén pótkocsik hozzácsatolásával igyekeznek lebonyolítani. Egy-egy ilyen pótkocsival ugyanis egy-egy kocsivezetőt lehet megtakarítani. A kérdésnek ez a megoldása nem a legszerencsésebb, mert a pótkocsikkal megnyujtott villamos vonat a városi forgalmat, különösen az utczakeresztezéseknél hátráltatja és maga is sebességcsökkenést szenved. Bécsben és Berlinben újabb emeletes kocsik beállításával a problémát jóval ügyesebben oldják meg.

Az első emeletes villamos vasúti kocsi Bécsben 1912-ben jelent meg a síneken. Hossza 10.65 m, súlya 14,000 kg volt; 72 ülőhelyet és 20 állóhelyet tartalmazott. Egészen a régi kocsik mintájára épült, minek folytán túlmagas lett (4.90 m), a minek hátrányos következményei görbületeknél, átjáróknál, viaductokon nagyon érezhetők voltak. Nem is építettek több hozzá hasonlót. Spangler mérnök, a bécsi közúti vasutak igazgatója aztán egy második kocsit tervezett, a melynél a magasság kisebbítése azáltal sikerült, hogy a kocsit forgó alvázra helyezte és a középső részt lehetőleg mélyre leszállította olyanformán, a hogy az a budapesti földalatti kocsijainál van. Ez már bevált és azért az újabb kocsiknál rendszerét még tovább javította. Ezeknél a kocsiknál a "földszint" ülőhelyei felett az "emeleten" folyosó, a "földszint" folyosója felett az "emeleten" ülőhelyek vannak, a miáltal a rendelkezésre álló hely kitünően van kihasználva és a kocsi mégis aránylag elég alacsony. A kocsi hossza 14.4 m, szélessége a "földszinten" 2.00 m, az "emeleten" 2.20 m, magassága 4.40 m, súlya 17,000 kg, 82 ülő- és 26 állóhelyet foglal magában.

A berlini kocsit szintén a bécsi mintára alkották meg, csak az ülőhelyek elhelyezését csinálták meg másképpen.