Vasárnap, november 5-ikén, döntő történelmi lépés történt Varsóban és Lublinban. Éppen száz esztendővel ezelőtt (1815 január), a bécsi kongresszuson osztották föl az európai hatalmak harmadszor is Lengyelországot, melynek földarabolását már 1772-ben (első felosztás) megkezdték és 1793-ban (második felosztás) folytatták. Az egykor, gazdag és hatalmas lengyel nemzet ettől fogva már csak az európai külügyi helyzet kedvező alakulásától várta hazája föltámadását. A központi hatalmak fényes győzelmei megvalósították a lengyel nemzet évszázados álmát.

Királyunk, I. Ferenc József és II. Vilmos német császár proklamálták az önálló lengyel királyság visszaállítását és ezt a nevezetes eseményt Varsóban Beseler tábornok, Lublinban pedig Kuk tábornok hirdette ki.

Ez alkalomból bemutatjuk a régi lengyel zászlót, a történelmi fehér sassal és a lengyel nemzeti cimert melyben a sas azt jelképezi, hogy a lengyel nemzet mindig magasba tört, a lovas meg azt, hogy a lengyel nép mindig harcra kész bármely szent és igaz ügyért; végül a cimer szivpajzsában látható borju az utolsó lengyel király nemesi cimere volt.

Harminc millió ember szabadult fel a két győztes uralkodó nemes elhatározásából az oroszok rabigája alól.