A trafikokban mindig kinn a stereotip mosolyú tábla: "Czigaretta, szivar, semmiféle dohány nincs."

Nincs asszongya a tábla, ám zseniális halandó, ha kijelölsz magadnak egy rendes trafikot, ahova mindennap belépsz és bizonyos vicczek kiséretében veszed tudomásul, hogy nincs czigaretta, végre is annyira megszokják a képedet, hogy pénteken délután négy és öt között számot tarthatsz négy darab „Dunára”.

Okosnak kell lenni, ravasznak, kitartónak, aminthogy a háboruban ilyennek kell lennie mindenkinek, aki boldogulni akar. Négy darab Duna, milyen óriási boldogság ez. Kék, nagy, tarajos hullámu boldogság, amelyen tág tüdővel evezhetsz, s sziván a Dunát, elkábulván a büdösségétől, akár mindjárt belé is dobhatod magad.