SCHÖNBRUNNBAN, a kastély hálótermében, körülvéve fenséges rokonságától, kedden éjszaka, nyolczvanhatéves korában, uralkodásának közel hatvannyolczadik évfordulóján meghalt a király. Emésztő kórral nem küzködött sokáig. Az első téli hónappal múlt el, csöndben, szinte polgári halállal. Nagy uralkodó volt, emberöltőkön át intézte országok dolgait, mely országok felvirágoztak, hatalmaskodtak dicsőséges uralgása alatt.

Szerette volna életét úgy befejezni, hogy népeit örömben, boldogságban, az egész világgal való békességben lássa. Nem adatott meg neki. Népei a rettentő erőpróbák utolsó fázisát érik meg most, mikor ő, ennek a monarchiának szilárddá összekovácsolója, eltünik a világátalakitó események homlokteréről…

Életrajza helyett – amely köteteket tehetne ki – csak pillanatfelvételeket adunk itt életének egyes korszakairól.

A gyermek Ferencz József ….Bájos gyermekarcz, szőke fürtök, kék szemek. Gyermek volt, okos gyermek, de nem tudálékos gyermek: a bécsi Burg, a schönbrunni kastély kedvencze.

Az ifjú…. Karcsú és nyulánk. Rokonszenves, szelid. Meleg sziv a fehér waffenrock alatt. Komolyság az arczon, de nem komolykodás; okosság ül rajta és nem fontoskodás.

A császár… "Isten veled, ifjuságom!" ezek voltak a tizennyolczéves császár első szavai, amikor környezetével tudatta, hogy Ferdinánd reá ruházta a hatalmat.

A király…Megkoronáztatása és a magyar nemzettel való mind nagyobb mértékben való megértetése után népszerű lett, s ami körülvette, nemcsak hódolat volt, hanem mélységes szeretet is. És megpróbáltatásokkal teli életének részvéttel teljes osztályosává szeretett volna lenni mindenki alattvalói között, a zokogásig sok volt, amit patriárka-koráig megért, eltürt, elszenvedett.

A pátriárka kor….Nyolczvan és egynegyhány év. Ha megilletődve néztük gyermekkori arczképét, még nagyobb megilletődéssel nézhettünk erre a képre. Ez a kép nem csak egy emberöltő szép krónikáját tolmácsolta, a gyermekévektől a nyolczvanak évek fehér koronájáig, de tiszteletet parancsolt, történelmi hátterével, amely a legidősebb uralkodó alakját körülvette. Mi minden történt addig, amig az uralkodó alakját és arczát igy rögzitette meg a fényképező gép lemeze. Mennyi tragédia, mennyi szenzáció retouchirozta ily szelid szép vonalakkal a király arczát. Az időt láttuk elsuhanni e képen a király fölött. És láttuk, hogy nemes arczélét, hogy lengi körül az aggastyán kor, amely havas diszével ékesiti fel…

Az utolsó kép – a schönbrunni ravatal….könnyes szemünktől nem látjuk ezt a képet!...