1916. márciusában lemondott Tirpitz admirális, flottaparancsnok.
Alfred von Tirpitz (1849-1930) meghatározó szerepet játszott Németország tengeri nagyhatalommá válásában. Már 1865-ben belépett az akkor nagyon fiatal porosz flotta kötelékébe. A századfordulótól a német flotta fejlesztésének és ezzel a német-brit flottaépítési versenynek a kezdeményezője volt. 1911-ben megkapta – elsőként – a Grossadmiral (kb. nagyadmirális) címet.

Jó kapcsolatot ápolt II. Vilmossal. A világháború alatt a tengeralattjáró-harcmodor alkalmazásának híve. Lemondásának közvetlen oka is ehhez kapcsolódott: a korlátlan búvárhajóharc védelmezőjeként ellenezte az élezett búvárhajóharcot, mert az nem lesz elég hatékony. Lemondása mögött valószínűleg az is szerepet játszott, hogy megromlott viszonya a császárral.

A világháború után Tirpitz a Német Nemzeti Néppárt színeiben politizált, 1914-1928 között tagja volt a Birodalmi Gyűlésnek (a Reichstagnak).