Részletekben és hangversenyteremben kapjuk a magyar színpadi muzsikának e legújabb kincseit. Vörösmarty tündér-regéjéhez írt kísérőzenéjéből svittet állított össze a szerző, ezt a művet a filharmonikusoktól hallottuk nemrégiben.

Legújabban pedig Löwe zenekara adta elő külön az Intermezzo-t, azt, amelyet már két évvel ezelőtt Reiner Frigyes is elvezényelt volt a Népopera zenekarának élén. A fölkarolás melegsége mögött nem maradt el a sikeré sem. A siker pedig teljesen megérdemelt volt, mert a kiváló mester tudásának legjavát adja e művében.

De bármennyire megragad is a Boszorkánytánc démoni levegője, a Tündértánc színes, könnyed lebegése, Csongor vándorlásának mélységes akcentusai, kár, hogy nem ott halljuk mindezt, ahova való, a színházban. A minden ízében drámai zene kell hogy veszítsen eredeti ízének gyönyörűségéből, ha talajából kiragadják.

E zenében minden egyes akkordnak színi vonatkozása van. A darabban szavakkal ki nem fejezhető mozgást, a lélek mozgását nyomról-nyomra követi. Nem ítélhetünk helyesen felőle, ha csak az abszolút zene otthonában, a hangversenyteremben hallgatjuk meg.

Bizet "Arlesienne"-je igen jó svit, de viszont az akkori kísérő zene ún. számokból állott, melynek a cselekménnyel igen lazák voltak a kapcsai. Weiner muzsikája nem "szám"-okat, hanem valóságos pantomim-zenét ad. Alig várjuk már, hogy az értékes egyesülés Vörösmarty remekével végre-valahára végbemenjen az ország legelső színpadán.

Nem a "Serenade" népszerű ifjával, nem a "Farsang" csapongó kedvű élcelőjével van itt dolgunk. Teljesen érett művész, igazi "artista" emelkedik ki az új zene szövevényéből. Tudatos tárgyilagosság, a zenés jellemzés biztos kezelése, jól elhelyezett kitaláló erő sugározódik mindenünnen. Invenciójának ereje elsősorban harmonikai és hangszerelésbeli. Melódiáit bensőség és finom leszűrtség teszi előkelővé.

Azáltal, hogy teljesen Vörösmartyhoz simul, a kísérő-zene titkos kátéjának első paragrafusát követve, éppen azokat a méreteket és intenzitásokat használja, mint a költő. Semmiben sem próbálja túlnőni, mindenben őneki akar szolgálatában állni.

Vörösmarty még nem a 48-as idők népies költője, magyaros mivolta e tündér-játékban finom, diszkrét színekben érvényesül. Így Weiner zenéjének magyarossága is, bár jelen van, mintha a mese-világ fátyolával volna letakarva. Egy-egy motívumból kicsillog, de oly otthonos természetességgel, milyet csak akaratlanul hoz napvilágra a művészi stiliszta.

Ami a mesebelinek hangját illeti, nagy elődjei miatt nem csekély volt az új szerzőnek föladata. De átsegítette ezen a gáton is tehetsége és föladatának az előzőktől eltérő helyi színezete. Weber Oberonja és Mendelssohn "Szentivánéje" még mindig kötelező zene a koboldok táncóráján. Hiszen végre is ne feledjük, hogy a tündérek népe nemzetközi és a nemzetközi nyelvnek, a zenének leginternacionálisabb tánczenéje a tündéreké és boszorkányoké.

Weiner azonban még sem lett utánzója a nagy tündér-mesternek, Mendelssohnnak, hanem, egy újabb hangot ütve meg, önállóan lépett be a szövetségbe. Ebben találjuk eredményének legkimagaslóbb csúcsát. Eredetisége pedig nagy segítőtársra talált Vörösmarty magyar local-coloritjában. A magyar kultúra különös, kissé melegházi levegőjű, de nagy szépségektől terhes, édes-bájos és nekünk imádott kertjében termett illatos, színes virág a "Csongor" zenéje.