Karinthy új könyve a kitűnő humorista új témáival régi nagy értékeit hozza. Régebbi köteteiből ismerjük őt, mint az irodalmi karikatúra egyéni erejű művelőjét, aki néhány bravúros vonással nemcsak meglepő hasonlóságú torzképet rajzol, hanem egy-egy költészet sajátságos hangulatát is közli, úgy hogy a karikatúrából nemcsak kacagtatón, de megdöbbentőn is, a kifigurázott írónak mintegy kísérteties "Doppelgänger"-je lép elénk.

Olvastunk Karinthy-tréfákat, melyek a világegyetem végtelenébe lendítették fantáziánkat s mulatságunkat hasonlatossá tették valamely fantasztikus, éteri "afrikai vasutazás" borzongó kéjű szórakozásához. Karinthy humora a kacagás nyomán megdöbbenést, filozofikus borzongást idéz fel, mint Dickens humora a meghatódást.

Új könyve is ilyen kísérteties hatású. Nemcsak ő, aki a könyv finom és mély előszava szerint hirtelen visszavarázslódik a középiskola padjai közé, - mi is, az olvasók, egyszerre a diák-múlt furcsa világába jutunk, tanárok és osztálytársak külön életű kozmoszába, drukkok, csínyek, kamasz-tűnődések, vágyak és gyötrelmek elfeledett tartományába s a könyv elolvasása után döbbent és káprázó szemmel emeljük fel a boszorkányos lapokról fejünket, mint az ezeregyéji kalifa, aki míg egy pillanatra bemerítette homlokát az elvarázsolt víztükörbe, éveket élt át, csodákkal, örömmel és gonddal teljeseket.

Sokat, nagyon sokat és jóízűen kacaghatunk Karinthy új tréfáin is. Megelevenül a diák-kori keserves felkelés félálmú iskolábakészülődése, a felelések komikus furcsaságai, a kedves és örök jódiák és rosszdiák típusok, a rossz bizonyítvány fontoskodó és elszánt kimagyarázása, a mulatságos fizikai kísérletezések felsülései, a jeles és szekundás dolgozatok hallatlan bájú bombasztjai, a "Hamlet"-olvasó önképzőköri tag félszeg Shakespeare-kritikája, minden derűs és drága kicsiség, amiből a diák élete összetevődik. De a viccek és figurák mögött, egy-egy odavetett megjegyzésben, komoly és megdöbbentő perspektívák nyílnak.

A félelmes szatírájú író a jeles dolgozat frázis-cifrázó szerzőjében rámutat a boulevard-újság majdani vezércikkgyártójára, a leányokról szóló fejezetben a fájó és titokzatos nemi ébredés költői melegségű elégiája zokog fel, a kamasz-hangváltás furcsa és megható gixereivel.

Újra és újra olvassuk a kedves és mókázó sorokat s egyszerre érezzük, hogy itt többről van szó, mint nevetésről s egy új szenzációs sikerű humoreszk-gyűjteményről, életünkről, a drága és visszahozhatatlan ifjúságról van szó s bűvös doboz ez a könyv, melyet ha a fáradtság és elmélázás csöndes óráiban fölnyitunk, fanyar és édes gyantájú illat árad belőle, a fenyőfás és napsütötte domboldal illata, ahova a matúrára készülődés régi, arany délutánjain heveredtünk le.