Kevesen tudják, hogy Suppénak is volt egy "Franz Schubert" operettje. Ki emlékszik már erre? A "Dreimäderlhaus" Schubertje tehát az újság hatását váltotta ki. Ez a hamisítatlan bécsi lokál-darab a maga bájos és igazi romantikájával és Schubert tánczenéjével úgy is benne élt már a bécsi nép mondakörében.

Beethoven, Napóleon, Mozart, a néprege alakjai ma már. Száz év kellett hozzá, hogy Schubert is valódi istenséggé váljék. Rászolgált, hiszen eleget - éhezett. A hívő bécsi lelkek királyi elégtételt adnak neki, hadd örüljön szegény legalább az Égben.

Schubert romantikus fantázia-zenéjének e darabban elhelyezett némely terméke sehogy sem való a reális események közé. De nagyon helytelen volna itt az esztétikus boncolás. Ki keres művészi igazságot azon a képen, melyen Hindenburg, az uralkodók, Konrad, a magyar honvéd és a német aviatikus együtt ölelkeznek? Apotheozis a nép számára, harangzúgás, zászlólengetés. Lengessünk mi is e nagy és szép virágos ünnepen egy szomorúfűz ágat!

Wien, 1916. április hó