A hét hordó nem mindennapi tartalmát nem volt guszta-dolog szagolgatni. Két napig a legkérgesebb izlésű ujságiró sem tudott jóizűen enni, éjszaka az egyiket hideg lelte, a másik, mikor koromsötét éjjel végigvánszorgott a lakása előtti folyosón, majd leszédült az emeletről, úgy érezte, hogy folyton megáporodott női hullákba botlik.

Szegény czinkotai lányok nagyon rossz bőrben voltak, ahogy most igy elővakarták őket a hordók aljáról. Hanem a bonczolás második napján már nem is ők voltak az érdekesség a körülálló tuczat hirlapiró, négy orvosprofesszor és a nyomozóbizottság urai számára. Az érdekesség néhány eleven nő volt, eleven pesti úrnő, szinésznők, akik automobilon vonultak ki a helyszinére, s direkte föléhajoltak a kövér és terhes női hulláknak, azok enlevével teli hordóknak, kimart ruhadaraboknak.

Mit tanulmányoztak a szinésznők? Szindarabban ugyan sose ir elő olyat a szerző, hogy a hősnő, pláne dalénekesnő tizenkétéves hullává zsugorodjon. Mit tanulmányoztak hát? Az izgató szagot, a rothadást, a kérlelhetetlen felbonczolást, a bádogosmester véres perverzitásának nagyszerű emlékeit talán?