A pünkösdi ünnep nagy szenzációja az a zürichi távirat, amely a Salandra-kormány lemondását közli. Az olasz kamara szombaton délután tartott ülésén történt ez a nem egészet váratlan, de mégis meglepő esemény, melynek jelentősége bizonyára elhományosít minden más háborus eseményt és amelynek hatását és következményeit egyelőre belátni sem lehet.

A kamara tudvalevően már napok óta az egyes tárcák ideiglenes költségvetését tárgyalta. A legutóbbi óriási olasz vereségek rendkivül kinos hatást keltettek valamennyi pártban. Azok a pártok, amelyek eddig a kormányt támogatták, ugy a reform-szocialisták és radikálisok, már a mult üléseken éles támadásokat intéztek Salandra és a hadvezetőség ellen. A csütörtöki és pénteki ülés már igen viharos volt.

Szemére hányták a kormánynak, hogy nem törődik az ország sorsával, nem gondoskodik az ország védelméről és hogy a könnyü és gyors győzelem a „Bécsbe masirozás” helyett a vereségek egész sora érte Olaszországot. Az elégedetlen olasz pártok azt követelték, hogy a kormány bizalmas ülésben adjon felvilágosítást a harctéri helyzetről, Salandra eleinte vonakodott, de mikor látta, hogy a pártok elégedetlensége egyre hangosabban nyilatkozik meg, beleegyezett abba, hogy a szombati ülésen megadja a kívánt felvilágositást.

Ilyen események előzték meg a kamara szombati ülését. Ekkor Salandra – mint a zürichi távirat mondja – hosszabb beszédben ismertette a katonai és politikai helyzetet. Beszéde végén nyilt és határozott bizalmi szavazatot kért a kamarától, kijelentve, hogy ha a Ház ugy látja, hogy a kormány nem felelt meg hivatásának, gyorsan intézkedjék annak felváltásáról.

És a Ház intézkedett. Az elrendelt szavazásnál a Ház 197 szóval 158 ellen bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, mire Salandra azonnal bejelentette az egész kormány lemondását.