A történetirás örökre meg fogja bélyegezni a jenkik kapzsiságát, amelylyel a nemzetközi jog szégyenére munició szállitásával segitik ellenségeinket. Az amerikai milliomosok uj milliókkal gyarapitják vagyonukat az embervér és pusztulás révén.

Az amerikai munició-gyárakban éjjel-nappal folyt a munka, de az emberpusztitó portéka szállitását egyszerre nagyon megzavarták a német buvárhajók. Az amerikai gyárosok erre meg akarták fenyegettetni Németországot s minthogy most elnökválasztás előtt áll Amerika, előbb Wilsont fenyegették meg, hogy ne számitson ujból való megválasztására, ha segitségükre nem siet.

Wilson ujból pályázik az elnökségre s erős ellenfélre akadt a háborura izgató Roosevelttel szemben, érdekében van tehát a hatalmas trösztökkel való békességes viszony. Csak az alkalomra várt és teljesitette a háboru révén nagy üzleteket csináló jenki milliomosok kivánságát. A „Sussex” katasztrófája adta meg az alkalmat a közbelépésre: elküldötte Németországnak az ismeretes ultimátumot, amelynek az lett volna a célja, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók eredményes harcának folytatását.

Németország azonban nem rémült meg a nagyhangu ultimátumtól és ezentul is pusztitani fogja a municiócsempésző hajókat, de azért olyan választ adott az ultimátumra, hogy Amerika meglehet vele elégedve. A konfliktus tehát elintéződik a mi javunkra.