Dobrudzsába délről benyomult a bolgár 3. hadsereg, s ez (a Duna-hadsereg támadásával együtt) a román hadvezetést az erdélyi offenzíva leállítására késztette. Marosvásárhelyről megindult az osztrák-magyar ellentámadás is. Német hadosztályok is megjelentek, a vezérkari főnökségről nemrég leváltott Falkenhyn parancsnoksága alatt.

Az 1. osztrák-magyar és a 9. német hadsereg felszabadította Magyarországot. Romániának orosz csapatok nyújtottak gyors – de, mint kiderült, nem elégséges – segítséget. A délről támadó Duna-hadsereg benyomult a Román-alföldre, és decemberben elfoglalta Bukarestet.

Az év végéig Románia túlnyomó részét megszállták a központi hatalmak csapatai. Csak Moldva keleti sávja maradt román-orosz ellenőrzés alatt: a Szeret-Duna vonalon sikerült a frontot stabilizálni. Románia belépésével az antant pillanatnyilag nem nyert, hanem veszített: a keleti hadszíntér arcvonala délen meghosszabbodott.

A Románia ellen támadó osztrák-magyar, német, bolgár és török hadseregek katonáinak mindösszesen a fele volt német, ami mutatja a német haderő dominanciáját a központi hatalmakon belül.