Tisza István gróf, magyar miniszterelnök már 1914 nyarán számolt Románia esetleges támadásával. Ezért is szabta a Szerbia elleni háborúhoz való hozzájárulása feltételéül, hogy állomásozzon némi haderő Erdélyben is.

A háború előtt és alatt Tisza többször is próbált egyezkedni az erdélyi románok mérsékeltebb köreivel, nem sok eredménnyel. Az 1916-os Bruszilov-offenzíva orosz sikerei azt a benyomást keltették a román politikai vezetésben, hogy itt az idő a háborúba lépésre, a vesztésre álló központi hatalmak ellen.

Tisza 1916. nyarától sürgette a védelem megerősítését. Rövidesen a német, osztrák-magyar és bolgár katonai vezetés megállapodott egy esetleges román támadás esetére a teendőkről. Az antant eddig nem sürgette Románia belépését, az orosz ellenkezés miatt.

A román hadicélok ugyanis keresztezték az orosz elképzeléseket. Bukovinát a Monarchiától Oroszország és Románia is meg akarta szerezni. A Temesköz megszerzése szintén szerepelt a román elképzelések között, azonban ezt a területet az oroszok Szerbiának szánták.

Végül Oroszország engedett. A titkos bukaresti egyezményben a négy nagy antant hatalom ígéretet tett Romániának arra, hogy a háború után megkapja Erdélyt, valamint Bukovina és a Temesköz egy részét. Nem mérlegelték, hogy az érintett terület egésze román lakosságú-e. A román kormány augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának.