A végeken ágyúk bömbölnek, testvéreink vérüket hullatják, reng a világ és Schubert, a fidélis bécsiek muzsikusa eleven életre kel, színpadról beszél hozzánk és a "Ständchen" nagyanyáink lemosolygott, eltemetett szerenádja túlzengi ezer meg ezer divatos komponista nótáját, románcát, kupléját.

Átlapoztam Müller verseit. Frissek és ódon zamatúak egyszerre. Olyanok, mint Hans-Sebaldus Beham metszetei, melyeknek meghitt egyszerűsége, őszinte szépsége jobban közvetítik a kor lelkét, mint teszem fel Dürer nagyigényű, de rideg rajzai.

Müller versei sem apellálnak a halhatatlansághoz, de muzsika cseng bennük és nem egynek olvasása önkéntelenül zsúfolt koncerttermet varázsol az olvasó elé. Nem csoda, hogy Schubert a komponista ráakadt Müllerre, dalainak szövegírójára.

A szép molnárlány (Die Schöne Müllerin) ciklus húsz dalát szinte tökéletes fordításban kapja a magyar közönség. Lányi Viktor fordításában mi sem sikkadt el a versek hangulatából. A húszas-harmincas évek magyar nyelvének naiv szépsége lüktet soraiban, e kor magyar nyelvének nehézkes félszegsége nélkül.

E versek éppen úgy muzsikálnak, ha lehet talán még tisztábban (mert hisz a fordító előtt kotta feküdt), mint az eredeti dalok. Schubert-énekesek számára feltétlenül hasznos e kis füzet, nem lesznek német szövegre vagy elkényszeredett fordításra utalva.

Harctérről, ágyúk mellől küldte Lányi Viktor e könyvet. Sorsa, elfoglaltsága messzire sodorta őt íróasztala mellől, azért bizonyára nem vált számára idegenné e nemes ötvösmunka. E néhány sorral köszöntöm őt.