Budapest, 1916. junius 24. 

A világháboru egy egészen uj adónemet hozott létre, amelyet az a boldog kisebbség lett volna hivatva első sorban fizetni, amely a háboruban rendkivül nyereségekre tett szert; annál természetesebb, hogy a nagy többség, amely ezzel a szerencsével nem dicsekedhetett, örömmel karolta fel a gondolatot, hogy a rendkivüli háborus nyereségeket külön, még pedig nagyon sulyos adóval kell megróni.

A gondolatban különben sok volt az igazságosságra való törekvés, mert kétségtelen, hogy az, aki a háboruban nyereségre képes szert tenni, midőn mások vagyonukat és életüket feláldozni kénytelenek, joggal kényszerithető arra, hogy a háboruban szerzett és többnyire a háboruval több-kevesebb összefüggésben levő nyeresége után külön adót fizessen.

Ma már, midőn a hadi nyereség megadóztatása a legtöbb államban, nemcsak a hadviselő, hanem a semleges országokban is meg van valósitva, azt látjuk, hogy a hadi nyereségadó a valóságban némileg másképen jelentkezik, mint ahogyan első felmerülése alkalmával a népszerüség a maga vállaira emelte. 

A hadi nyereségadó ugyanis ugy, amint a pénzügyminiszter javaslata nálunk is megvalósitani kivánja, nem jelenti csupán a hadsereg részére való szállitásokból, vagy más a háboruval közvetlen kapcsolatba hozható gazdasági, ipari vagy kereskedelmi ténykedésből eredő, némelykor nagyon busás nyereség megadóztatását.

Az adónak erre a körre való szoritása rendkivüli nehézségeket okozna, mert nemcsak a tulajdonképeni „háborus nyereség” meghatározása nehéz dolog, de még nagyobb feladat e nyereség külön megadóztatásának technikai keresztülvitele. Teleszky adójavaslata éppen ezért a hadi nyereségadó alá von minden nyereségtöbbletet, amelylyel a hadi évek, tehát az 1914, 1915 és 1916. évek nyeresége, illetőleg jövedelme a társulatoknál az előző három békeév, a magánosokról pedig az 1913., illetőleg az adózó választása szerint az 1911-1913. évek átlagos jövedelmét vagy nyereségét meghaladja.