Gyermekek második apjukat gyászolják Sebők Zsigmondban, a drága Zsiga bácsiban, Maczkó úr, Zebulon és Dorka örök emlékű kreálójában, a felnőttek pedig a legnagyobb magyar publiczidták és szépírók egyikét, akinek minden szava ,agyar volt és sulyos volt, aki jobban értette meg a közt a politikai feladatokkal, mint sok államférfiui beszéd.

Hajló korában, még sem abban a korban, amikor a kérlelhetetlen halál kaszasuhintása már várt és elhihető, ragadta el a sors szerető és tisztelő környezetéből Sebők Zsigmondot, ragadta el kicsiny és nobilis társaságától és a közönség elől, amely az ő számára nagy volt és a megértők közül verbuválódott, s amely templomos áhítattal olvasta vasárnaponként magasan szárnyaló, bölcs czikkeit. Magas, szikár, imponáló külső, kevés izgalmu, előkelő benső, nemes szív és nemes lélek volt Sebők Zsigmond.

Elnémulásával betöltetlen hely marad a magyar literaturában, amelynek nem ugyan termékeny, de nagyon értékes munkása volt és a hírlapírásban, amelyben egyike volt azoknak, akik sokszor hallatják érett, követnivaló véleményüket.