A háború legfontosabb segédeszköze kétségkivül a vasút, melyhez mint méltó versenytárs a táviró, illetve a távbeszélő sorakozik. Utóbbi két rokontalálmány közül is a telephont illeti meg az elsőbbség, mert mig a táviró jelképes beszédünket csak harmadik személy közvetitésével bonyolitja le, addig a telephon az élőszót két egyén közt simábban közvetíti.

A mióta az orosz-japán háborúban Oyama japán főparancsnok a jantai főhadiszállásba kapcsolt sűrű telephonhálózatán irányította a híres mukdeni csatát, azóta a telephon útján való gyors és biztos hirszállításra a háborúban is kiváló súlyt helyeznek.

Minden modern hadseregnél külön gyalog- és lovastávíró-járőrök, távíróosztagok, valamint hadtest-távbeszélőosztagok működnek, melyek ellenséges területen is, a hol az állandó távíró- és távbeszélővonalakat szétrombolják, arra törekszenek, hogy a hazai távirda-, illetve távbeszélőhálózattal való összeköttetés még menetközben se szakadjon meg. A távbeszélőosztagok mikrophonszekrénykékkel vannak felszerelve és a vezetékeket szinte maguk után húzva, követik a z előnyomuló csapatokat.

Egy önmegszakitószerkezet rövid vagy hosszabb ideig való megnyomásával változó időtartamú búgó hangok hallhatók a telephonban. Ezeket a hallható Morse-jeleket, melyek mindkét állomáson egyidőben hangzanak, a felvevőállomáson hallgatás útján leírják.