Az ír szabadságharc hőseit rettenetes  kegyetlenséggel ítélték el az angol bírák: nehéz börtönbüntetésre vagy halálra.

Sokat kivégeztek közülök s legutóbb Sir Roger Casemente, Irország nemzeti hőse ült az angol esküdtszék előtt, mely napokig folyt tárgyalás után kimondta rá a halálos ítéletet. Hazaárulással vádolták, habár beigazolta, hogy sohasem tanácsolta az íreknek, hogy Németország mellett harcoljanak s arra intette őket, hogy csak akkor fogjanak fegyvert, ha Irország érdekében akarnak harcolni és az ir szabadságot akarják kivivni.

Az írekkel zsarnoki módon bánó és egész Írországot valósággal kiszipolyozó Anglia azonban éppen attól rémült meg, hogy elveszti az irországi dus hasznot, amelyhez uzsorás módon jut. Már előbb is el akarta tenni láb alól az írek lelkes vezérét; kiderült, hogy Krisztiániában meg akarta mérgezni az angol követ.

Casement a háboru kitörésekor főkonzul volt Afrikában, de akkor lemondott állásáról és előbb Krisztiániába, majd Németországba ment. Innen tért haza az ír szabadságharc kitörésének hirére, de az angolok nyomban elfogták. A Casement pör utolsó napjait izgató incidensek és drámai jelenetek jellemezték. A lord főbiró azt fejtegette, hogy a törvényszéknek nem kell többé figyelemmel lennie Irországnak a háboru előtti politikai helyzetére.

Igaz – ugymond az elnök – hogy a háboru előtt Irországban viszályok voltak, de bármily nagy volt a béke idejében az irek és az angolok közötti szakadék, mégis mikor háborura került a sor a közös ellenséggel, egyesült erővel vették fel a harcot, ugy hogy az ellenség minden támadásával szemben ellentállást lehetett kifejteni. – Mikor a biróság a tanácskozás után visszatért, az elnök felolvasta az esküdtek marasztaló ítéletét; Casement hosszu nyilatkozatot olvasott fel az angol igazságszolgáltatás ellen s kijelentette, hogy büszkeséggel tölti el az, hogy a vádlottak padján ült hazájáért.