Adolf Hitler, akinek serdülő- és ifjúkorát a gyenge iskolai teljesítmény, az igazi tehetséggel nem párosuló művészambíciók, az érzelemszegénység és a magányosság jellemezte, a háború alatt, úgy tűnt, megtalálja helyét.

A fiatal Hitler – az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgára – önként jelentkezett a bajor hadseregbe. A fronton küldönc beosztást kapott. 1914. decemberében megkapta a Vaskereszt második fokozatát. 1916-ban a La Barque-nál a futárok számára kialakított fedezék találatot kapott. Többen meghaltak, Hitler megsebesült a combján. Hosszabb kórházi ápolásra szorult.

A sors iróniája, hogy egy zsidó tiszt, Hugo Guttmann százados terjesztette fel a Vaskereszt első fokozatára, melyet 1918. szeptemberében megkapott. 1918. októberében gázmérgezést szenvedett, ismét kórházba került.

A részletekben olykor egymásnak is ellentmondó visszaemlékezések Hitlert halk, majdnem szürke, nem politizáló mintakatonaként mutatják be. Annyi biztos, hogy ekkor aligha látta meg benne bárki is a későbbi, történelem-formáló szónokot, politikust, hadvezért, szörnyeteget.