Elérkeztünk a napsütéses junius végéhez, a nyaralási időszak kezdetéhez. Itt az idő, amikor foglalkoztat bennünket az óriási probléma, amelyhez hasonlóan nagy csak a pályaválasztás kérdése, hová is menjünk nyaralni!

Hosszú-hosszú fontolgatás után, térképek tanulmányozása, prospektusok böngészése, szakértők meghallgatása után, nagy neki buzdulással indulunk a kiválasztott hely felé és ha ott vagyunk, mélabúval megállapítjuk, hogy éppen mint a pályánk megválasztásánál, rosszul választottuk. Itt az ideje.

A Tátra bérczei, a Balaton partjai, Erdély fenyvesei hangosak lesznek a nyaralóktól; nemsokára még nagyobb érdeklődéssel várjuk majd az esti meg a reggeli lapokat; nem annyira,hogy Höfer altábornagy vagy a német legelső hadvezetőség jelentéseit olvashassuk, hanem hogy tudomásul vehessük az első siófoki pofon elcsattanását.

Boldog idők ezek, s amikor ezen az örömön is átestünk, szép türelemmel megvárjuk a nagymarosi nyaklevest. Ezeken az örömökön felül tartogat a nyár számunkra még egyet: a fiumei czápát. Megjelenése ezuttal kétséges, hiszen nagyon sok akna úszik az Adriában. Erről le kell mondanunk, valamint a nyári kacsákról; vannak események, a kacsa árfolyama pedig rémmagasra szállott.