Egy szerb államférfi, ki Szerbia multjában kiváló szerepet játszott s Szerbia összeomlását is átélte, rendkivül érdekes nyilatkozatot tett a "Belgrádi Hirek" egyik munkatársa előtt a szerb közélet állapotairól. Nyilatkozatának az a része tarthat leginkább számot az érdeklődésre, a melyben Ferencz Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának előzményeit tárgyalja, majd pedig az ezt követő osztrák és magyar ultimátumot, melynek sorsáról eddig ismeretlen, szenzácziós részleteket tár fel.

A merénylet értelmi szerzői azok az összeesküvők, a kik az utolsó Obrenovicsot is meggyilkolták, A tett végrehajtása után – jelentette ki a szerb államférfi – az összeesküvők nyiltan ki mutatták a siker fölötti örömüket s rövidesen nyilt titokká vált Belgrádban, hogy az orosz követség tolmácsának: Mamulovnak a tanácsára ők bujtották fel a gyilkosokat. Majd ezeket mondta:

- Jellemző, hogy Pasics Ausztria és Magyarországnak következményeiben annyira súlyos jegyzékét: az ultimátumot, majdnem pontról-pontra hajlandó volt egészen elfogadni, egyetlen egyet kivéve: azt a követelést, a mely a vizsgálat vezetését a szerajevói gyilkosság ügyében a kettős monarchia hivatalnokaira bizta volna. Ezt azzal a kifogással utasította vissza, hogy az Szerbia szuverénitásával nem egyeztethető össze. Ezzel szemben elfogadta a jegyzéknek mindama pontjait, a melyek nemcsak egyes törvények novelláris megváltoztatását, hanem a sajtószabadságra vonatkozóan egyenes alkotmányváltozást vontak volna maguk után. Ez pedig sokkal inkább sértette volna a szerb szuverénitást, mint a beleegyezés egy olyan egyszerű s nagy államok között már többször előfordult kívánság teljesítésébe, mint a milyent az idegen közegek által vezetett vizsgálat lefolytatása jelent. A gyakorlatban már előfordultak ilyen esetek: Német- és Francziaország Oroszország számára hasonló engedményeket tett, olyanokat, a milyeneket a kettős monarchia kivánt.

De maga Szerbia is hasznát látta egy alkalommal az ilyen engedménynek, akkor, a mikor 1868-ban Mihály fejedelem meggyilkolása után bizonyos szerb közegek Magyarországon is nyomoztak. Csakis az összeesküvők és a velük egyhuron pendülő radikális párti politikusok gonosz lelkiismerete akadályozta meg a kettős monarchia e kivánságának teljesítését. Ők úgy állították azt a nép elé, mint a szuverénitás megsértését.

A háború, mely ennek következtében ekkor Ausztria és Magyarország és Szerbia között kitört, Szerbia számára nem a ház- és tüzhely megvédésére irányuló harcz volt, de nem is a szerb és horvát nép egyesítését czélzó harcz, hanem az egyedül is kizárólagosan az uralmon levő rendszer háborúja volt. Ha az Obrenovicsok lettek volna kormányon, az egész eset elintézést nyert volna egy kormányválsággal.