A német katonák jól érzik magukat Budapesten és sajnálják csak, hogy rövid ideig tart az itt tartózkodásuk: alig virradt, máris alkonyul, alig jöttem, máris elmegyek. Pedig Budapest megváltozott nagyon. Szinte észrevétlenül komolyabbá lett, már nem pályázik arra, hogy a vidám, a léha, a könnyelmű Budapestnek ösmerjék Európaszerte.

Szeliddé lett és szoliddá s ez az uj póz nagyon jól illik a mi szép fővárosunknak. Hiszen ez egy komoly hajadon, hiszen ez egy tisztességes nő, hiszen ez egy – jó párti! Hát igen, Budapest ma már jó párti s nem futóviszonyokra berendezett kokott, akinek hálószobájában minden idegen megfordulhat.

Ezt konstatálni kell és konstatálni lehet ma már s följegyezni oda, ahová a világmetropolisok kiválóságait jegyezték föl eddig s ahonnan spongyával kell letörölni, vagy késsel kell levakarni régi hirünket: éjszakai életünk dicséretét.