- Restellem, hogy ilyen csekélységgel előállok! De tetszik tudni, bosszant a dolog. Ma az éjjel szekrényre tettem egy tizkoronást, a napi kosztpénzemet … s egy óra mulva eltünt. Senki sem járt a szobában a gyerekeken és a cseléden kívül. Tessék megmondani, mit tegyek? Nekem az a gyanum, hogy a cseléd lopta el, de hogy fogjak hozzá, hisz a pénz, pénz … Ha van is a Marinál tiz korona, nyugodtan ráfoghatja, hogy az övé. Neki is lehet tiz koronája.
- No majd megnézzük! – mondotta a rendőrtisztviselő. – Hol is lakik nagyságos asszonyom? … Igen. Egyik detektivnek ugy is dolga van arrafelé. Majd felnéz.
A detektiv csakugyan meg is jelent. Egy kis eszmecsere után ő is a cselédre gyanakodott, aki azonban méltatlankodva utasitotta vissza a vádat.
- Könnyü mindjárt a cselédet gyanusitani! – fakadt ki. – Itt a kofferem, nézzék át. A bugyellárisomban van egy korona hetven fillér, a kofferemben pedig tiz korona. De nem az a tiz korona. Egy hónapja őrzöm már, azóta hozzá sem nyultam. Karácsonyra tartogattam.
A detektiv mégis kiváncsiskodott. A leány igazat mondott. Ott volt a tiz koronája ujságpapirosba beburkolva. És éppen ez az ujságpapir nagyon érdekelte a detektivet.
- Egy hónapja hozzá sem nyult a tiz koronához? – kérdezte a cselédlánytól.
- Mondtam már! – felelte az durcásan.
- Hát akkor, hogy lehet az egy mai ujságba becsavarva?
Elképedés. A lány meg volt fogva. Erre csakugyan nem gondolt és sürü könnyhullatások közepette bevallotta a lopást.

Komplikáltabban fogott hozzá egy másik cselédlány a lopáshoz. Szemet vetett asszonyának egy drága brilliánsgyürüjére. Nagyon tetszett neki és beszélt is róla a kedvesének, aki véletlenül aranymüves volt.
- Ha neki egyszer ilyen gyürüje lenne!
Az aranymüves furfangos legény volt és a Kati vágyakozása nagyon meghatotta. Gondolt is mindjárt egyet! Ha csak egy napra tudná neki a nagysága gyürüjét odaadni, éppen olyan gyürüje lesz. Egyszerűen kiveszi a csillogós briliánskövet és helyébe tesz egy ügyes utánzatot. Kati elcsente a gyürüt s elvitte az ékszerészhez. A nagysága aznap öltözködni kezdett és természetesen elővette az ékszerkazettáját is. A Kati hol elhalványodott, hol pirult. Jaj, mi lesz most?! A nagysága egy ideig idegesen kotorászott a kazettában, majd szigoru, átható pillantást vetett a leányra:
- Kati, hol a gyürüm?
A Kati nem volt a megrögzött bünösök közül való. Rögtön letört és sirva vallotta be, hogy ő és a vőlegénye milyen turpisságot akartak. Az aranyműves is előkerült, aki tapasztalt férfi létére, először a tagadással próbálkozott. A Kati kétségbeesését látva azonban – és talán ugy még a rendörségre sem kerülnek – végre mégis előadta a gyürüt. De hát ki is számitott volna arra, hogy pont nagymosáskor a nagysága az Orfeumba megy?!