Nem hiába zudul föl a semleges államok minden alattvalója, velünk együtt, Amerika gonoszlelküségén, hogy most, amikor mindenkinek az volna a kötelessége, hogy a megrendült világrendet helyreállítsák, Amerika a maga fejlett iparával a küzdők egyike mellé áll, s lőszerszállítással támogatja, táplálja a pokoltól az égig nyuló lángtengert. Csaknem mindenki előtt világos, hogy

Amerika segítsége nélkül az ántánt már régen abban a kétségen kívül nem kellemes helyzetben volna, hogy el kellene ismernie ellenfelei fölényét, ami végeredményben elvezetett volna a célhoz, a békéhez. Amerikában azonban semmi sem olyan szent, mint az üzlet, s a nagy tenger választó fala mögött szinte kérkedve tombol az amerikai lőszergyártás, örök szégyenére a hatalmas Amerikának.
Amerika üzleti szellemére vet fényt minden alkotása.

Hiszen reklám ott künn minden, reklámon él, áll a vallás, a tudomány, az irodalom és a művészet, s reklám övezi a politikát, az állami életet és a diplomáciát. Mindaz a technikai alkotás, amely például nálunk magát a célt szolgálja, Amerikában elsősorban a reklám szárnyára ül, s mikor már az egész világot bejárta valamely alkotásnak a híre, akkor kerül csak tényleges használat céljaira. Igen jól megvilágítja az amerikai felfogást a most bemutatott képünk is.

Amint látjuk, a kép egy fogaskereket ábrázol, amelyet egy amerikai acélárugyár állított elő amerikai gőzmalomnak. Mi igen jól emlékszünk rá, hogy két évvel ezelőtt az amerikai szaklapok nyomán egész Európában irtak arról, hogy Amerikában készül egy fogaskerék, amely a legnagyobb lesz a világon. Öles cikkekben beszélnek azokról a szinte leküzdhetetlen nehézségekről, amelyek ilyen nagyarányu acélöntvény készítésénél föltétlenül megjelennek.

Vitákat rendeznek arról, hogy egyáltalában lehetséges a fogaskereket elkészíteni? s ha már elkészül, lehet-e használni? Kétségen felül áll, hogy ekkora kerék hajtására ennek megfelelő erő is kell, s ez az erő az ilyen méretű kereket, ennek fogazatát, anyagát szokatlanul nagy igénybevétellel terheli meg. Gondos számítás, méret kell ahhoz, hogy ha meg is önthető a kerék, a használatban le ne nyiródjanak a fogak.

Az öntést megelőző vitában tehát komoly képpel a méretezésről és számításokról mondtak jól megfizetett konstruktőrök véleményt, s a nyilvánosság előtt lejátszódott szófecsérlés kétségen kívül kellő reklámul szolgált nemcsak a fogaskereket önteni szándékozó gyárnak, hanem a reklámvitában résztvett konstruktőröknek is. Mikor már az egész világ tudott a készülő kerék monstrumról, mikor végre nyilvánosan megállapították az e célra preparált szakértők, hogy ilyen nagy kereket nem lehet önteni, s ha sikerülne is az öntés, nem lehet üzembe helyezni, ha ez is sikerülne, nem lehet üzemben tartani, jöttek a fogadások.

A gyártulajdonoströszt fogadásokat kinált, hogy megönti, üzembe helyezi, s üzemben tartja a kereket. Most már a napilapok is foglalkoztak a humbug összegű fogadásokkal, s a közönség szintén részt vett ezekben a szemfényvesztő játékokban. Pedig hát minden technikai nehézség mellett is egészen kétségtelen, hogy ilyen kerék megöntése lehetséges, a számítás és méretezés pedig régen megállapított, bebizonyított elvek, mechanikai, szilárdságtani szabályok szerint elméletileg semmi nehézséget sem jelentett. De hát mindezekre szükség volt a reklám miatt.

Ezután jött az önzés. Ennek a munkának egyes frázisairól fényképfölvétel, mozgókép, leírás, előadás és a többi reklámeszköz készült, míg végre a gyár „megnyerte” a fogadást, mert ime a kereket elkészítette. A kerék nyolc és fél méter magas, 154 foga van és 2500 métermázsa, tehát 250.000 kilogramm nehéz. A méreteinek szemléletére odaállítottak egy embert, s ebből még a laikus is meglátja, hogy milyen csudás alkotás ez. A reklámnak itt még nincs vége. Ezután jön a kerék szállítása a rendeltetési helyére, a gőzmalomba, azután a kerék behelyezése az üzembe, ezzel kapcsolatban bemutatása a kereket hajtó műnek, végül a kerék üzeme, amelyet bizonyára mozgófénykép felvétel fog világkörutban bemutatni.

Vitán felül áll, hogy ez a kerék a világ legnagyobb kereke. Ennél nagyobb fogaskerék még sehol sem készült, s a mű tényleg megérdemli az érdeklő világ figyelmét. Vitán felül áll, hogy az amerikai ipar fejlett, nagy dologra, a világ legnagyobb feladatainak megoldására is képes, amint hogy most is bebizonyította, hogy iparával az ántánt szolgálataiba állva, még ma is életben tartja ellenfeleink ügyének életét. Megmenteni azonban nem fogja. A municióinjekció, amely egy esztendőn át tartotta az angol szövetségben a lelket, nem ad uj életet; küzdelmünk mégis győzelemmel fog végződni.