A hadikikötők, főleg a mi ellenségeink szolgálatában, most megbecsülhetetlen értéküek. Rájuk nézve azt jelenti a hajó, amit miránk nézve jelent a vasut. Osztendétől Bagdadig nyuló szárazföld két olyan világot választ ketté, amelynek éppen az egyesítése volna az angolok szemében e világháboru célja. Az ántánt, hogy a harctereken támogathassa hadseregeit, a tengerre van utalva, s így érthető, hogy a hadikikötő ránézve a lefontosabb ezidőszerint. Anglia kikötőitől Szaloniki bitorolt kikötőig, a francia és az olasz part minden alkalmas öble bázisa az ántánt tengeri erejének, s ezeket már a háboru első pillanatától lázasan szerelik, építik, bővitik, hogy minél nagyobb legyen a teljesítőképességük.

A mi hadikikötőink sem maradnak el semmi tekintetben sem az ellenség alkotásai mögött, de mert a józan okosság is azt diktálja, hogy ilyenkor ne mutogassuk meg a magunk erejét az ellenségeinknek, inkább az ellenség hadikészülődéseiről mutatunk be képet, arról a berendezésről, ami nélkül jó kikötő el sem képzelhető.
Génua, Olaszország legnagyobb kereskedelmi és hadikitője látszik az itt bemutatott képen. Az előtérben a baloldalon áll a teljesen kész páncélos cirkáló, a melynek orrán az utolsó állványokat szerelik le. Jobboldalán teljes állványerdő között horgonyoz egy nagyobb páncélos cirkáló, amelyet most mázolnak.

A kettő között pedig látható a rácsos vasszerkezetű, forgódaru, a kikötő karja. Enélkül a szerszámépítmény nélkül kikötő meg sem felelhet rendeltetésének. Már így, méretösszehasonlítás nélkül is látható, hogy a daru magassága bámulatra méltó. Ha jól szemügyre vesszük a képet, látjuk, hogy a daru legalsó pereme, az az építménye, amelyen az egész szerkezet elfordulhat, az ember méretéhez képest is több emelet magasságban van. Képzeljünk el a Duna szintjében egy tornyot, amely fölnyulik a Gellért-hegy derekáig, fele magasságig, s akkor előttünk van a kikötő karjának a magassági képe.

A magasság mellett ez a kar kinyulik a függőleges alátámasztás tengelyétől mintegy a magasságnak megfelelő szélességre. A ferdén emelkedő kinyuló karon végig futnak csigákon a tartó láncok, s e láncokról függenek le azok a terhek, amelyeket a kikötő karja a partról a hajóba, a hajóból más hajóba, vagy a partja kitesz. A forgódaru függőleges építményében van a hatalmas gép, amely forgatja elsősorban a láncdobot, amelyre a teherhordó lánc fölcsavarodik, vagy lepereg s forgatja magát a tornyot, ha kell teljes körülforgással.

Az egész építmény a kikötőmoló végén lévő széles alapozás fölött épült. Már ez a vizben álló kőoszlop építése is titáni munka, hiszen ezen a helyen olyan mély kell, hogy legyen a tenger vize, hogy a nagy oceánjáró hajók bele ne ütődjenek a parti fövenybe. A kikötő karhoz tartozik a molón elhelyezett vasuti vágány, amelyen gőzüzemü tehervonatok járnak s hordják mindazt a mérhetetlen mennyiségű hadiszert, ágyuóriásokat, élelmet, élőállat-csordákat, lovasezredeket, tüzelőanyagot, amit egy ilyen hajóóriás el tud helyezni.

Kép: A génuai kikötő a világháborus készülődésben. Két nagy csatahajó között látható a kikötő karja, az emelő, a forgódaru, amely nélkül kikötő el sem képzelhető. A daru csaknem száztiz méter magas, s kinyuló karjainak szélső pontja az alátámasztás függőleges tetőpontjától szintén majdnem ugyanennyi. Hordképessége negyven tonna, emel húsz tonnát. E képen szenet rak be az egyik olasz páncélos cirkálóba, ugyanakkor az emelő kar végén gépfegyvereket hordatnak át a hajóra. Az emelő kar a génuai kikötő uj létesítménye, nem éppen erre a világháborura, csak általános háboru céljaira épült hat évvel ezelőtt.