Newyork, febr. 6.
Wilson elnök St.-Louisban beszédet mondott, amelyben az Egyesült Államok magatartását akként jellemezte, hogy az Unió mindenkivel békében és barátságban akar maradni, mert az egész világ népeiből alakulván, az egész világot megértik. A világ iránt való barátságát az Unió jobban a háborutól való tartózkodás által bizonyithatja, semmint beavatkozással.

A háboruban való részvétel veszélye azonban nem belülről fenyeget. A buvárhajók parancsnokainak magatartása többnyire megfelel országuk törvényeinek, de egyetlen parancsnok cselekvése esetleg lángba boritja a világot. A tengeren búza-, gyapot és kézműáruszállítmányok jönnek-mennek. Mindegyik ilyen szállítmány nagy nehézségeknek válhat forrásává, ha a veszélyes zónába menne.

Amerika nem vezetett be finom nüanszokat vagy uj értelmezéseket nemzetközi viszonylatba, hanem megállt a nemzetközi jog okmányainak világos szószerinti szövegezésében. Megtette azt amit a régi világ államférfiak nem igen szoktak tenni: az igazság égő fáklyáját gyujtotta meg és őrizte a maga oltárán, tette ezt olyankor, amikor a szenvedély vihara zugott végig a világ többi nemzetének oltárán. Az elnök kijelentette, hogy azokkal szemben, akiknek nyereségét, keresményét a háboru kihozta az egyensulyból, türelmet és elnézést akar tanusítani és mindent koncedálni akar nekik, addig a határig, ameddig életkérdések nincsenek érintve.

Ő maga a veszély idejében az Egyesült Államokat veszélyeztető minden kínos mozzanatnak elejét venné, s ezeket a koncessziókat mindkét félnek megtenné. Wilson rámutatott arra, hogy a hadviselő csoportok egyike a világ többi részétől el van vágva, ugy hogy az Egyesült Államok ennek a csoportnak irányában nem nyilatkozhatnak ugy, miként szeretné. Azt hiszi azonban, hogy Amerika igazán semleges. A világnak és vele együtt Amerikának békéje azonban a világ többi részétől függ, nem Amerikától.