A „Budapesti Tudosító” jelenti: Az ismételt figyelmeztetések ellenére még mindig sűrűn fordulnak elő esetek, hogy a közönség ellenséges külföldön hadifogságban levő hozzátartozóiknak küldött levélben meg nem engedett közleményeket tesz, ilyeneket burkolt formában, avagy tejjel, czitrommal vagy más láthatatlannak vélt tintával ír.

Nem ritkák azok az esetek sem, a mikor a feladók a csomagba igyekeznek egy-egy közleményt elrejteni. Ilyenekre sokszor duplafödelü edényeket használnak, azokat ruhákba varrják, ujságokat vagy egyes czikkeket csomagoló papírként alkalmaznak stb.

Mindezek a fogások az ellenséges országok czenzurái előtt régen ismertek és azok figyelmét a legritkábban kerülik el. Nem tekintve azt, hogy az ilyen küldemények rendesen nem jutnak a czimzett kezéhez, a közönségnek ez az eljárása a többi küldeményre azzal a hátránynyal jár, hogy a czenzura azokkal szemben is bizalmatlan azokat is behatóbban kénytelen megvizsgálni, a mi a küldemények a tetemes késedelmét vonja maga után.

A közönség tehát csak a saját érdekében cselekszik, ha a hadifoglyokkal való levelezésnél a meg nem engedett közleményektől tartózkodik.