Oly boldogan és megelégedetten mosolyog ez a két kis cigánygyerek, mintha Macedónia erdőiben most sem lehetne egyebet hallani csak rigófüttyöt. Nagy sötét szemükben nincsen se gond, se félelem, pedig tőlük nem messze ágyuk dörögnek, gránátok süvitenek és égő falvak üszkét hordozza a szél.

A két gyereket nem zavarja a háború sem, ők még nem tudják, hogy minden lecsapódó gránát pusztulást halált okoz. Mire megnőnek már csak mint borzalmas emlékre fognak a háborúra s álomkép gyanánt fognak elvonulni képzeletükben a csapatok, amelyeket harcolni indulni láttak.