A központi hatalmak, mint ismeretes, erejük tudatában békejobbot nyujtottak ellenségeiknek és felhivták őket a béketárgyalások megkezdésére. Mi már elértük minden célunkat, bebizonyitottuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk minden harcvonalon a mi zászlónké a diadal, a győző fölényével nyilvánithattuk tehát békehajlandóságunkat.

Az egész világon reménykedő szivek örömujjongása követte az első lépést a béke felé, melyet Bethmann-Hollweg német birodalmi kancellár, Tisza István magyar és Radoszlawow bolgár miniszterelnök jelentettek be a parlamentek rendkivüli ülésén. A győzelmes központi hatalmak nyujtottak tehát békejobbot az entente felé, áthatva attól az óhajtástól, hogy a további vérontásnak elejét vegyék és véget vessenek a háboru borzalmainak.

Ha a békének és engesztelődésnek ezt a nemes ajánlatát el nem fogadnák ellenségeink, a diplomáciai jegyzék szavai szerint, a négy nagyhatalom el van tökélve, hogy a háborut a győzelmes befejezésig folytatja.