Ferenc József királyunk elhunytával a törvényes örökösödési rend értelmében Károly Ferenc József főhercegre szállott a trón. Még szerdán kiadta proklamációját. Károly néven veszi át az uralkodást. Mint magyar király IV. Károly, mint ausztriai császár I. Károly lesz, minthogy az ut5olsó Károly császár, Mária Terézia német császári minőségben volt VI.

A népeihez intézett proklamációban az összes, kormányzata alatt álló polgárok szivének érzelmével egybehangzóan a hála és dicsőités szavaival adózik jeles elődjének, az őt mindig kegyelő nagybátyjának.

De a sziv érzése fölött nagyobb hatalom parancsol. Gondolnia kell mindjárt a rábizott nehéz tisztre, országainak jelenére és jövőjére. Ebben joggal utalhat nagy nevü elődjének példájára. „Az ő müvét kell folytatnom és befejeznem”; nyilatkoztatja ki az uj király.

Kifejezi hajthatatlan elhatározását arra, hogy végig küzdje a harcot az olyan béke kiküzdéséig, amely biztositja a morachia fönnállását és zavartalan továbbfejlődés alapjait, amelyeken a monarchia két állama s megujhodás munkáját is, bizalma szerint az összes népeknek a harcban tanusitott együttérzésével fogja teljesiteni.

Igazságos és szeretetteljes fejedelme akar lenni népeinek: mondja végszavaiban.

A szeretet hüsége nem fog hiányozni az ifju király iránt Magyarországon. A magyar nemzet együtt akar dolgozni királyával a háboru okozta sebek begyogyitása után a jövő szebb kor előteremtésén és biztositásán. Saját jogainak kiépitése mellett, mint eddig is bizonyitottunk, készséggel müködünk közre a monarchia másik államának jogi és anyagi védelmében. Egymásra vagyunk utalva természetes helyzetünknél fogva is, nem csak a fejedelem közössége által. A közös védelem nagy értékét különösen ez a borzalmas háboru igazolta.

Szeretettel várjuk körünkben királyunkat, hogy Sz. István koronájával ékesitve láthassuk fejét. Nem most kell megnyernie szivünket: most már megnyerte azalatt az ismételt rövid idő alatt is, uj királynénkkal egyetemben, ami rövid időt a háboru munkája engedett neki. De nemcsak mint trónörökös járt Magyarországon s nem akkor tanulta meg a magyar nyelvet. Mint gyermekifju és már ellátogatott Magyarországra, akkor még csak magánkörben, de már akkor is nyiltszivüségének kedves jeleivel hóditott vendéglátói közt.

Később pedig nagy utat tett egész Magyarországon keresztül. A képzelet sem mert volna olyan álomképet festeni, hogy ilyen rövid idő alatt már nem csak trónörökös lesz, hanem a trón birtokosa. Nemcsak az elhunyt agg uralkodó végső napjai fölött cikázik a véres zivatar ködben, az ifju király is az öldöklő ágyuk s nem a békehirdető mozsarak dörgése közt foglalja el ősei trónját. Míg visszhangoznak Magyarország határhegyei a gránátok durrogásától; a monarchia másik államának két helyén még bennáll az ellenség, de megállitva, megtörve, s különösen meg kell törnie a leggyalázatosabb kinokat, aki ellen a legutóbbi napokig Károly király parancsnoksága alatt arattak hű szövetségesünkkel egyetemben győzelmet katonáink.

A magyar katona immár ismét világ nyelvére került vitézi erényeit a harcok tüzében tanulta megszerezni uj királyunk. Legyen méltó a magyar nemzet majd a béke napjaiban is erre a hírnévre. Királyunk szándéka, mint proklamációjában hirdeti, a becsületes munka gyümölcsének biztosítása is. A nemzet tette? nem is biztosíthatja, javait nem növelheti, a szép jövőt meg nem nyerheti a becsületes munka nélkül. Szivetekből ered a királynak ez a szózata. Adja az ég, hogy mielőbb bekövetkezhessék az a béke, amely a előre haladás utján egyesítse a király és a nemzet egyesült munkáját.

Nagy örömmel és megelégedéssel értesült a nemzet az uj király egyik legelső kéziratából, amelyet a magyar miniszterelnökhöz intéz, hogy mielőbb meg akarja koronáztatni magát. A koronázás alkalmasint már decemberben meglesz. A háboru miatt természetesen nem fogják kifejtetni azt a ragyogó pompát, amely a koronázással szokott járni. Hiányzani fognak az ellenséges államok diplomatái és kiséreteik is, amelyek a fényt növelték. De a külső pompa fényének hiánya annál lángolóbbá fogja tenni a magyar nemzet lelkes szeretetét. A budai várpalota pedig megnépesül, a király már a háboru alatt is többet lesz köztünk, mert kijelentette szándékát, hogy székhelyét hosszabb időn át rendszeresen Budapesten fogja tartani.