Beland bejelentette a kamara folyosóján, hogy kedden hivatalosan nyilatkozni fog a központi hatalmak békeajánlatáról. Angol kollégája, Lloyd George, - mint az angol lapok irják, - kedden szintén fölépül abból a "betegségből", amelyet alighanem éppen azért szerzett, hogy a békeajánlat keltette első izgalmak után legyen ideje egy kis józanabb gondolkodásra, így tehát kedden az angol alsóházban is elhangzik a várvavárt nyilatkozat.

Az entente országokból eddig érkezett hirek közül csak a sajtó hangja izgató és békeellenes.

Azok a nyilatkozatok azonban, amelyek hivatalos szinezetüek, vagy különösen azok, amelyek államférfiak szájából eredtek, ridegen korrektek és egyöntetüen azt látszanak tükrözni, hogy mindaddig, míg közösen meg nem határozták álláspontukat a központi hatalmak békejavaslatával szemben, addig véglegesen ebben a kérdésben állást nem foglalnak. Briand és Sonnino után Benar Lawnek nyilatkozata jött nyilvánosságra.

Lloyd George miniszterelnök betegsége miatt csak napok mulva fogja elmondani véleményét, de amit Bonar Law mondott, az nyilván fedi az ő véleményét is. Asquith szavait idézi, amelyek meglehetősen elasztikusak, minden beléjük fér és egyben minden kimaradhat belőlük. Az entente hatalmak eszerint megfelelő elégtételt követelnek a multért és megfelelő biztositékot a jövő szempontjából. Ez szinte még általánosságban mozgó, mint a mi békejegyzésünk, amelyre vonatkozóan az entente ujságok komolyabb felének mindinkább az a követelése, hogy legalább meg kell tudni, milyenek azok a békefeltételek, amelyeket a központi hatalmak magukénak vallanak!

Bonar Law tehát nem tett egyebet, mint egy régi, majdnem semmitmondó kormánynyilatkozattal halasztást szerzett a kormánya véleményének nyilvánitására. Asjuith nyilatkozatát citálta ugyan, de nem tett hozzá semmit, nem aplikálta a mai helyzetre, nem mondta, hogy a kormány hajlandó béketárgyalásokba bocsátkozni, de azt sem, hogy hajlandó, ami ebben azt is jelenti, hogy az entente részéről máig sem kaptunk érdemleges választ, ma is nyitva az út minden eshetőség felé.

Bécs diplomáciai körei viszont már többet vélnek tudni. Ezek szerint Anglia politikusai ugy tudják, hogy a központi hatalmak békejegyzékére olyan választ fog adni az entente, amely elutasitó lesz ugyan, de amely meghagyja a tovább tárgyalás eshetőségét. Olyan nyilatkozatot várnak, amelyben az entente célzást tesz azokra a feltételekre, amelyek mellett hajlandó lenne a békéről tárgyalni. Ha ez igaznak bizonyul, akkor a békeremény éppenséggel nem oszlott el, sőt remélhető, hogy – esetleg ujabb jegyzékváltás után – közelebb jutunk a béketárgyalások megkezdéséhez. Ezt csak a legridegebb és legfeltétlenebb visszautasitás zárná ki. hogy melyik eset következik be, néhány nap mulva eldől